Szemináriumok 2014 - VN
Imanyelvek - Végh Noémi
"Olvastad a mai igét, olyan gyönyörű!..." És az ember fia/lánya ha épp nem olvasta, kicsit kellemetlenül magyarázkodni kezd: ".. még nem, ma sajnos még nem volt időm..." "És hogy vagy Istennel?" De nehéz erre diplomatikusan válaszolni. Mert ugye aki megtartotta a napi csendességet, az rendben van. Mit is teszek én azért, hogy jól legyek Istennel? És mit tesz Ő, hogy jól legyen velem? Azokat várom, akik úgy érzik, talán elakadtak, bevállalósak, elegük van a kellekből, elvárásokból, és szeretnék igazán megkapargatni a kérdést: mi is nekik az imádság, mit csinálnak/tapasztalnak, amikor imádkoznak, vagy mit nem csinálnak/tapasztalnak, amit szeretnének, jelent-e valamit, és ha nem, akkor lehet-e más, mint ami. Mert az az alapfeltevésem, hogy az ima lehet valódi szomjoltó, életet adó forrás. Ehhez képest sokan unatkozunk, szomjazunk, és nem találjuk az élő kapcsolatot.
Önimaismereti utazást tervezek. „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
Végh Noémi vagyok, a MEKDSZben egy éve foglalkozom lelkigondozással és párterápiával. Nemcsak munka, hanem elhívás, istentapasztalat mindaz, amit átélek, amikor dolgozom, rendkívül hálás vagyok, hogy bár sokszor fájdalmas, mégis életre keltő pillanatoknak lehetek tanuja. Olyan igazi, életszagú élet vesz körül. Mélyen megtisztelő. Másik elhívásom feleségként és anyaként a család szeretgetése, rendezgetése, 3 kis/nagyfiam 4,7,9 évesek. Nem gondolom, hogy kevesebb határhelyzet adódik velük, mint a munkámban:). És hát talán ez az igazán nagy kihívás, tudom-e őket szeretettel, tisztelettel terelgetni, és megélni azt az egymásra csodálkozást 11 év házasság után is a férjemmel, amit a pároknak próbálok tanítgatni. A MEKDSZ-be 18 éves korom óta járok, férjemmel együtt is, még most is rácsodálkozom, és nagyon hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok, nem tudok jobbat elképzelni se! Az imaszolgálatot szervezem még, ez a másik szívügyem, talán a legmélyebb testvéri találkozásokat itt élem meg: Krisztus teste, Krisztus vére, ahogy életre kel közöttünk.