Kovács Endi
Szavak nélküli kapcsolat... Istennel?
Időnként azt érezzük, hogy közelednénk Istenhez, de zárt ajtó fogad. Isten ott van, és mégsincs ott. Mint az a szülő, barát vagy házastárs, aki bebújik a csigaházába, és nem lehet hozzá kapcsolódni. Életünk múlik azon, hogy közel legyünk Hozzá, ő, Isten, pedig egy bevehetetlen vár. Legalábbis így éljük meg: mi készek vagyunk a kapcsolatra, de ő hallgat. Vagy fordítva, amikor nekünk nincs vágyunk intenzitásra, és bennünk nem dobog a közlési vágy. Nem lelkesítenek a magaslatok, és nem ejtenek kétségbe a mélységek. Lehetne ez egy lelki tompaság, de időnként egyszerűen csak elnyugszik a lelkünk. Megpihenünk, mint a kisgyermek anyja karján. Nem sóvárgunk, és nem gyötrődünk. Marad a szótlanság.
Akármilyen okból, szó-forgalom híján az addig megismert kapcsolódás megváltozik. A kölcsönösség, legalábbbis a régi, mentálisan követhető és értékelhető módon kimarad. Egyesek hónapokról, sőt évekről is beszámolnak. Szótlanság áll be közénk. Ekkor az olyan tanácsok, hogy ’így harcolj’, és ’úgy zörgess’, nem mindig segítenek. Mit jelenthet ekkor az Istennel való kapcsolat; mit jelenthet ekkor az ima? Hogy értelmezi ezt az állapotot Keresztes Szent János; mit tanácsol ő nekünk?
Kovács Endre az 1989-ben újralakuló MEKDSZ utazótitkára, azóta a Harmat kuratóriumának tagja. A vancouveri Regent College-ban tanult lelkiségi teológát, jelenleg is a leuwen-i egyetem PhD hallgatója. A Barnabás Csoport vezetőképző csapatának munkatársa. Hélisz Kati férje, 15 és 13 éves gyermekeik édesapja. Leginkább a hit megélése érdekli (a „lelkiség”), és annak ápolása, különösen azok életében, akik azon fáradnak, hogy ebben másokat is vezessenek.