"Ti vagytok a föld sója" (Mt 5,13) Küldetésünk: átjárni és áthatni az egész világot. De mit tehetek én, egyedül?Képes vagyok hatással lenni a világra, a környezetemre, vagy az formál át engem a maga képére? Mit kezdjek az erkölcsi dilemmákkal, a felelős szituációkkal a munkahelyemen, a családomban, a társadalomban? Szükségszerűen maga alá temet a "hétfői depresszió" és a magyar társadalom híres panaszkultúrája? Vagy lehet ezekben a hétköznapi helyzetekben mégis örömöm? Mit jelentenek a nagy keresztény szlogenek: az elhívás, az Istenhez való hűség és a felebarát szeretete - aprópénzre váltva? Van egy generáció, 25-40 év között Magyarországon, akik nagyon nehezen találjuk a helyünket. Keressük a boldogulást külföldön, menekülünk a vasárnapi-gyülekezeti elefántcsonttoronyba, feláldozzuk magunkat a család és/vagy a hivatás/szolgálat oltárán... Kérdés, hogy mi az, amit ránk bízott Isten, és mi az, amit nem. Meddig terjed a felelősségünk? Szeretnénk a MEKDSz-szenioroknak segíteni azzal, hogy közösen keressük a választ a kemény kérdésekre."Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből...De ha nem tenné is,... mi a te isteneidet nem tiszteljük." (Dán 3,17-18)

Vissza a szeniorhétvégéhez