Isten jelez...
A Kinyilatkoztatásról

Mindannyian Isten megszólító kegyelmének tulajdonítjuk hitünket, és megélünk valamilyen
kapcsolatot vele. Ennek a kapcsolatnak a jellege, hangulata, természete azon is múlik, hogy
milyennek képzeljük a kapcsolattartás módját, és mit gondolunk a kommunikáció témájáról.

Isten szeretetnyelve a szó, igéje pedig egy lexikon, amiből kiolvashatjuk a mindenség struktúráját és megtérésünk szükségességét?

Netán Isten szeretetnyelve a cselekvés, és ő elsősorban azon szabadító eseményeken keresztül nyilvánult meg, amelyeket a Bibliában följegyeztek, és amelyekre mi emlékezhetünk?

Vezet bennünket ma is eseményeken keresztül? Vagy Isten elsősorban csendességeink belső élményein keresztül van velünk? Ő már most kiveszi a kezünkből a Bibliát azért, hogy ne zavarjon a sok betű?

Ő az az Szent, akinek egyetlen témája van: az, hogy elfogadhatatlan bűnösségünket olyan messzire vesse, mint ide az ég alja?

Netán ő egy új tudatosság, valamiféle kitisztuló, globalizált értelem bennünk, aki lényünk lehetséges ideáljának maximuma a fantáziánkban?

Találunk a fenti elképzelések mindegyikében valami szerethetőt? Érthető-e számunkra
az, ahogy a másikunk szeretné, hogy szeresse az Isten? Mond-e rólunk valamit ez a fajta
profilképünk? Krisztus nem osztatott darabokra. Ő mindent egybeszerkeszt. S a fent felsorolt emberi megközelítési módok fölött is megdicsőíti önmagát azon szimbólumai felmutatásával,
amelyekben mindannyian személyesen találkozhatunk vele, és amelyek jórészt kiradírozzák a
fenti törésvonalakat.

Kólyi Tibor: 17 éve jutottam hitre. 2000-02. között jártam az ELTE TTK Bibliakörébe. A stabil felekezeti identitás nem tartozik az igazi erősségeim közé. A matektanárok kocka alakú kenyerét eszem.