Hogyan olvasunk mi?
A középkori lectio divina - „lelki olvasás” a 21. században ...?

A modernizmus világában testet öltött szentírásértelmezést gyakran éri a bírálat, hogy abból csupán egyvalaki maradt ki, az olvasó; mintha őt elnémították vagy kifejezetten eltemették volna. A posztmodern atyák korrekciója egészen egyértelmű: „a szerző halott”.

Miként közelítsen hát a Bibliához az, aki számára az elvetett „mag” (az Ige) és a „szántóföld” (az emberi szív, mely befogadja azt) egyaránt fontos? Minket, akiket „a bizonyságtevők ekkora fellege” vesz körül, hitbeli elődeink arra hívnak, hogy az olvasás módját számunkra maga a Szentírás határozza meg. Mit adhat nekünk a kétévezredes „lectio divina” ma?

Kovács Endre (Endi) az 1989-ben újralakuló MEKDSZ utazótitkára volt, azóta a Harmat kuratóriumának tagja, a vancouveri Regent College-ban tanult lelkiségi teológát és jelenleg a leuwen-i egyetem PhD hallgatója. A Barnabás Csoport vezetőképző csapatának munkatársa. Hélisz Kati férje, 15 és 13 éves gyermekeik édesapja. Leginkább a hit megélése érdekli (a „lelkiség”), és annak ápolása, különösen azok életében, akik azon fáradnak, hogy ebben másokat is vezessenek.