Én és én meg a Remény - Csibi-Kuti Eszter, Rab Fanni
*Reménykedjetek, bolondok!
- Csibi, Te elmennél egy Remény-szemináriumra?
- Nem, annyira még nem vagyok kétségbeesett...
Mi köti össze a NASA űrhajósképzését, Larry Crabb mélybetekintését a magyarországi öngyilkosok Európában kiemelkedő számával, koncentrációstábor-túlélőkkel, zsidómentőkkel és a fenti *Gandalf-parafrázissal?
Miből merítjük a reményt? Milyen körülmények között születik? Mi gátolja, vagy mi veszi el? Meddig remény valami, és mikor fordul át elvárásba? Lehet „pofátlanul” reménykedni? És mindezek hogyan kapcsolódnak a hitünkhoz, a mindennapjainkhoz? – Too many questions...
Ha Neked is van még jó pár, vagy a felsoroltakból akár csak egynek olvastán is felcsillant a szemed, gyere el, hogy együtt beszélgessünk! Addig is „a reményben legyetek derűsek”! (Róm12,12)
Az előadókról:
A nevem Csibi-Kuti Eszter, a BCE vezetés és szervezés mesterszakos hallgatója vagyok, emellett spanyol szakot is végzek az ELTE-n; fél éve dolgozom a Proactive Management Consulting Kft.-nél. Számomra a MEKDSz Istennel való találkozást, barátságokat jelent és egyfajta professzionális tökéletlenséget. Örülök, hogy ennek a részese lehetek, és amit még érdemes rólam tudni, hogy szeretek kreatív agyviharozni, éjszakába nyúlóan beszélgetni, barátokkal a városban bolyongani, diák büdzséből turistáskodni és mindent, ami hispán.
Rab Fanni vagyok, magyar–kommunikáció szakos hallgató az ELTE-n, hivatásos Krisztus-követő. 2011 szeptemberében kapcsolódtam a MEKDSz-hez, a szövetség felé történő elköteleződésem egy-másfél évvel később, a Márk-projekttel kezdődött, és ott is teljesedett be. Ebben a folyamatban nemcsak hogy annyit épültem, mint Gaudí Sagrada Famíliája (1882-től mind a mai napig), hanem legjobb jó barátokat, köztük Csibit is kaptam, akikkel egy fél éve felrajzoltunk egy imaháromszöget, melyet hétről hétre Isten tölt meg tartalommal. Ugyanezt teszi egyébként a Postit! bloggal is, aminek megengedte, hogy az írója-szerkesztője legyek. Isten tehát egy feltölteni és adni vágyó Valaki, akit azonban elsősorban nem ezért szeretek, hanem mert van, és mert jelen van; állandóan és megingathatatlanul.