Hová tűntek a fiatalok?
Hívőként az egyetemen

Alig egy hónapja kezdődött el az idei egyetemi év. Az érettségik vizsgadrukkját, a pontok számolgatásának feszültségét a váltás izgalma váltotta fel: milyen lesz egyetemre, főiskolára járni? Az egyetemi lét elvégre gyökeres váltást jelent. Sokan elköltöznek egy másik, akár távoli városba, és még azok is, akik a középiskolát már kollégistaként végezték, csak sokkal ritkábban járnak haza a családhoz – no és persze a gyülekezethez.

Így aztán sok diák számára az egyetemi felvétel a gyülekezetekből, sőt akár a hittől való elszakadást is jelenti. Kis túlzással olyan mérföldkő ez sokuk életében, mint a konfirmáció - iskolásként, a család melegében még járnak gyülekezetbe, de „felnőttkorban” ennek helyét átveszi a tanulás, a kollégiumi élet vagy éppen a bulik.

Árral szemben

Ez utóbbi persze nem véletlen. A gólyákon hatalmas a nyomás: szeretnének a közösségbe illeszkedni, ehhez azonban sokszor bizonyítaniuk kell „partiképességüket”: elengedhetetlen a súlyosabb bulikon való aktív részvétel, a tiszteletet parancsoló mennyiségű alkohol-, rosszabb esetben drogfogyasztás.

Nem egyszer éppen az eddig védett burokban felnőtt diákok találják magukat nehéz helyzetben. Hirtelen a mélyvízben vannak: újak a normák, más a normális, más a deviancia. Maguknak kell megtalálni a határvonalakat: hogy mit jelent tisztának, sőt szentnek lenni – és közben jól érezni magukat. Hiszen egyetemistának lenni végső soron kaland.

Másrészt a tanulás is komoly tényező. A fizetős, bolognai rendszerben az eredmények, az ösztöndíj egyáltalán nem mellékes dolgok. „Tanulj sokat, teljesíts száz százalékot, este pedig élj aktív közösségi életet, hisz most vagy utoljára igazán szabad” - ez tehát a jelszó. És nem meglepő, hogy sok diák számára ilyenkor háttérbe szorul a hit.

Törvényszerű-e, hogy így maradjon? Pontos statisztikák ugyan nincsenek, de a meglévő adatok alapján valóban úgy tűnik, hogy a korcsoportban csökken a hívő fiatalok aránya. Sok gyülekezetből hiányoznak a fiatal felnőttek: ők az eltűnt generáció.

Vannak azonban kivételek, más életút, alternatíva. Sőt még az sem lehetetlen, hogy az egyetemi évek az egyházba való visszatérést hozzák el.

Tékozló…

A diákok, különösen a gólyák az egyetemeken – akár hívők, akár nem – mindannyian közösségre, barátokra vágynak. Miért ne találhatnák ezt meg az egyetemen egy hívő közösség formájában? A mai szabályozás szerint azonban egyházaink – a politikai szervezetekhez hasonlóan – nem valók az egyetemekre. Egyes intézményekben – Istennek hála - ugyan vannak egyetemi lelkészségek, de a legtöbb iskolában nem lehet „vallásos tevékenységet”, pláne „térítést” végezni, többek között a vallási és lelkiismereti szabadságot védendő.

Éppen ezt az űrt próbálja meg betölteni a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ, www.mekdsz.hu). A református alapítású, de felekezetközi, idén 103 éves MEKDSZ a gyülekezetek kinyújtott karjaként próbál szolgálni a főiskolákon, egyetemeken. Hívő diákok ugyanis alapíthatnak diákszervezetet a legtöbb intézményben. Így aztán a Láthatatlan Egyház mégiscsak ott lehet, és Isten nem csak a régi gyermekeit gyűjti a diákkörökben össze, de olyanokat is megtalál, akik addig nem ismerték Őt.

Így volt ezzel Orczán Ákos Kund is, aki az ELTE TTK hallgatójaként fedezte fel az egyetemén a keresztény diákkör plakátját. Azelőtt sosem járt gyülekezetbe, leszámítva a nagyobb ünnepnapokat. Egy mérnöktársa is hívta a közösségbe, ő pedig nem mondott nemet. „Keresztyénnek gondolva magamat, otthon éreztem magam, de nem igazán értettem szívvel az evangéliumot” - idézi fel akkori első élményeit. A közösség befogadta őt, Ákos pedig lelkesen járt a bibliatanulmányozásokra. A diákkörtől kapta első Bibliáját is. Megtért, sőt később maga lett a diákkör vezetője. Mivel nem volt gyülekezeti múltja, sokáig keresett gyülekezetet. Ma a Budavári Evangélikus Gyülekezet tagja.

…És otthonmaradó fiúk

Nem csak tékozló fiúk vannak persze. Akadnak szép számmal olyanok is, akik kifejezetten egyházi háttérrel kerültek be az egyetemre, és a MEKDSZ-diákkörbe is azért mennek el, hogy megmaradjanak a hívő közegben. „Gólyaként kifejezetten kerestem egy keresztény közösséget" - emlékezik vissza ma Bakó Csaba. A diákkörben máig tartó baráti-testvéri kapcsolatokat kapott, és rengeteg praktikus dolgot tanult, amelyeket a gyülekezeti szolgálatban is kamatoztatott.

Egy németországi keresztény egyetemista konferencián például nem „csupán"  - a korábban  egyébként magyar gyülekezetekben is szolgált - Andrew Page igehirdetései fogták meg, de például ötletet kapott arra, hogy a gyülekezeti újságot is tartalmasabbá, jobbá tehetné. „Felismertem a közösség fontosságát, bibliatanulmányozási módszereket, és gyakorlatiasabb lettem. A diákköri szervezési tapasztalatok nem csak az otthoni kis ifi vezetésében segítettek, de azt is megtanultam,
hogy nem jó, ha mindent csak a lelkésztől várunk. Fontos, hogy aktívan segítsük, egészítsük ki őt mindazzal, amihez tálentumokat kaptunk." - válaszolja Csaba, amikor azt kérdezzük, mit kapott az egyetemi diákkörben. És hogy az egyetemi diákkör nem megy a gyülekezeti élet rovására, sőt támogatja is, jól jelzi: Csaba ma is a Gödöllői Református Gyülekezet aktív tagja, immáron egyik presbitere.

Az idei gólyák közül is többen megtalálták már egyetemük diákkörét. A veszprémi Pannon Egyetemen anglisztikát tanuló Boros Ildikó már végzős gimnazistaként is el-eljárt az egyetemi diákkörbe, most pedig már végképp nem kérdés számára, hogy hol a helye. Elmondása szerint leginkább a közösség közvetlensége fogta meg. „A diákkör olyan nekem, mint egy család az egyetemen” – meséli. És bár sok nem hívő barátot is szerzett már a félévben, a hívő társak, közösség nélkül összehasonlíthatatlanul rosszabb lenne neki az egyetemre járni. Ildikó is úgy látja, juthat idő a gyülekezetre és diákköre egyszerre. Ezt bizonyítja, hogy a balatonalmádi baptista gyülekezet plántálásában is részt vesz.

A MEKDSZ tehát a gyülekezetek kinyújtott karja az egyetemeken, főiskolákon, ahol Isten a diákokon keresztül szólít meg diákokat. Kérjük a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak a jövő értelmiségét megszólító misszióért, és hívják fel fiataljaik figyelmét erre a lehetőségre!

Gyuráné Pintér Anikó