NÉV: Végh Noémi

MUNKAKÖR: lelkigondozó

VÉGZETTSÉG: ELTE BTK, KGRE családterápia

EMAIL CÍM: vghnoemi(kukac)gmail.com

Lelkigondozóként, párterapeutaként dolgozom a MEKDSZ-ben. 12 éve vagyok házas, három nagyobbacska fiunk van. Szeretek együtt morfondírozni kihívást jelentő kérdéseken, azt gondolom, hogy a valódi kérdés feltevése már a megoldás egy darabja.

„Nem ti választottatok engem...” – avagy hogyan lettem lelkigondozó és imaszolgálatos

Én vagyok az, aki ha öt évvel ezelőtt meghallja egy imaéjszaka hirdetését, arra gondol: na, oda egészen biztosan nem megyek el, mert unalmas, hosszú, és hogy lehet annyit imádkozni egyvalamiért..? Mélyen tiszteltem azokat az embereket (köztük a férjemet), akik részesei tudtak lenni az ilyesminek, de magamat nem tudtam beleképzelni egy ilyen helyzetbe… Ezért nagyon meglepett, amikor a gyülekezetben meghirdették az imaszolgálatot, és személyesen meghívtak. Annyira megdöbbentett, hogy könnyek között mondtam igent – úgy éreztem: ez az, amikor méltatlannak jár a kegyelem.

Abban a félévben épp Kovács Endi tartott a gyülekezetben egy imaszemináriumot. Arról beszélt, milyen az, amikor Isten szól, és nem mi beszélünk, milyen kiüresíteni magunkat, és milyen az, amikor a szent, az egészen más, meg tud szólalni. Az a szeminárium teljesen átalakította az addig elvárásokkal teli gondolataimat az imáról, és rájöttem, valahol sokkal mélyebben szól az ima: bennem. Ahogy közeledtem ehhez a forráshoz, és engedtem, hogy tisztábban szóljon, Isten egyre konkrétabban terelt olyan pálya felé, ami mindig is vonzott, de nem gondoltam, hogy hivatásszerűen is végezhetem.

Mindig szerettem embereket megismerni, gyönyörködtetett a sokszínűség – egyszerűen csodáltam az emberek lelkét. Rájöttem: lelkigondozó szeretnék lenni, és az a vágyam, hogy láthassam, ahogy az emberek egyre tisztábban meghallhatják azt a belső, egyedi üzentet, hangot magukról, ami Isten lenyomata bennük. Elvégeztem Hélisz Kati Hozzáértő segítő tanfolyamát, és újra átéltem, amit az imaszolgálatnál: Kati megkeresett, hogy dolgozzak vele, ha elvégeztem egy családterapeuta képzést, és hospitáltam nála egy évet. Idén jutottunk el oda, hogy csütörtökönként lelkigondozhatok a MEKDSz-ben. Azóta is ámulom Isten csodáját minden emberben: megtisztelő és csodálatos, amikor a fájdalmakban, kétségekben kísérhetek valakit, míg meg nem nyugszik Isten karjában. Mert hiszem, hogy ez a mélye minden fájdalomnak.

Az ima is szívügyem lett – az őszi Grundon 7 diákkal készültünk, és az esti dicsőítések alatt párban imádkoztunk azokért, akik megosztották kéréseiket. Sokan átélhették a testvéri szeretetnek ezt a formáját, és nagy ajándék volt, ahogy a mi kis imacsapatunk is hordozta egymást. Szeretnénk, ha az imaszolgálat folytatódna a téli táborokban is. Ennek a szolgálatnak nem az a célja, hogy különleges képességekkel megáldott embereket egybegyűjtsön (hiszen mindannyian Isten erejét közvetítjük), hanem hogy legyenek olyan elkötelezett emberek, akik ezt a szolgálatot vállalják, és tudatosan készülnek rá, tanulnak róla.