Rab Fanni vagyok, híres mestercégem címere UR. Na jó, nem veszem el az időt a többiektől, inkább lelövöm a poént: szeptembertől utazótitkárként, azaz kapcsolattartó munkatársként dolgozom a MEKDSZ-nél.

Ez kiegészül némi community managementtel, ami azt jelenti, hogy a MEKDSZ másfél éve megszületett blogján, a Postit!-en hetente megjelenő, a diákkörös közösségek életéről szóló tartalmakért felelek, ezeket egy szupercsapat tagjaként (Feke Esztivel, Gusztin Rudival karöltve) írom és szerkesztem. Emellett a Téli Tábor programjaiért, azok összefésüléséért, színpadmenedzselésért vagyok felelős. De voltam MEKDSZ-es diák, diákkörvezető, vezetőségi tag, random önkéntes, tábori kisegítő, szeminárium- és műhelytartó etc.

Mindeközben ember maradtam, és ez a tervem/vágyam a jövőben is. Megmaradni egy adott minőségben, teremtett emberként, amikor nem vagy és nem is tartod magad ennél se többnek, se kevesebbnek; ugyanakkor olyasvalakivé érni közben, akiről legfeljebb halvány elképzelésed van, hogy miféle ember lehet, akivé Isten akar Téged formálni.

Amikor a MEKDSZ-re gondolok, nem elsősorban egy institucionalizált dolog jut eszembe, hanem arcok. Emberek, személyek, egyének, én, te, ő, mi, ti, ők. Hálás vagyok azért a kiváltságért, hogy tanúja vagyok most is és lehetek remélhetőleg a jövőben is annak, ahogyan Isten munkálkodik bennük/bennünk és rajtuk/rajtunk keresztül.
Azzal kedveskedhettek nekem, ha transzparensek vagytok, és ezt lehetővé teszitek, meg mondjuk egy mogyoróvajas Óriás Pöttyös túró rudi sosem árt ;)

Amit mindenképp tudnotok kell rólam? Feszült helyzetekben punk rockot hallgatok, és csak orral az ágy felé fordítva tűröm el a papucsokat.