VI. Bibliatanulmányozás

1. MI A BIBLIATANULMÁNYOZÁS?

A bibliatanulmányozás (továbbiakban BT) csupán egy azon lehetőségek közül, amikre a Bibliát használhatjuk. Néhány példa egyéb lehetőségekre:

- Elmélkedés, meditálás bibliai szavak, gondolatok, szakaszok fölött

- Gondolatébresztőnek használni a Bibliát

- Megzenésíteni, lefesteni, versbe foglalni, eltáncolni stb. bibliai történeteket, gondolatokat

- Igehirdetés alapjául használni a Bibliát

- Egyszerűen csak olvasni a Bibliát


Természetesen ezek között a különböző tevékenységek között meglehetősen nagy az átfedés, de mégis, bennük egyértelműen máshol van a hangsúly:

- A BT-ben a hangsúly nagyobbrészt a Biblia gondolatain és kevésbé az én gondolataimon van—szemben azzal, amikor pl. gondolatébresztőnek használjuk a Bibliát.

- A BT a bibliai szövegnek egy olyan felfedezése, amiben a logikának, racionalitásnak is nagy szerepe van—ami nem feltétlenül van így a bibliai szöveg feletti elmélkedésben. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a BT színtiszta logika lenne, amiből teljesen ki kell/lehet zárni a tanulmányozó(k) személyiségét, érzelmeit, sajátos kérdéseit stb.

Lehet a különböző tevékenységeket keverni is. Pl. kezdhetünk 25 perces BT-vel, ami után tudatosan átváltunk a szöveg fölötti elmélkedésbe, vagy fordítva.


GONDOLKOZNIVALÓ: A diákkörötökben a Bibliával való foglalkozás mely formáira lenne nagyobb szükség? Miért? Szerintetek mely formákat és hogyan lehetne kombinálni?

 

2. BIBLIATANULMÁNYOZÁS A DIÁKKÖRBEN

A. Miért tanulmányozzuk a Bibliát a diákköreinkben?

Időről időre felvetődik diákkörökben, hogy egyáltalán tanulmányozzák-e az alkalmaikon a Bibliát. Ezt persze minden diákkörnek magának kell eldöntenie. Ebben az alfejezetben, a teljesség igénye nélkül, felsorolunk néhány érvet a tanulmányozás mellett, a következő alfejezetet pedig az ellenérveknek fogjuk szánni.


• Abban minden keresztyén egyetért, hogy a Biblia Isten kijelentése. Hogy ez pontosan mit is jelent, arról már nagy vita folyik, de hogy a Biblia valahogy különös módon kapcsolatban áll Istennel, azt azért illik keresztyén körökben elfogadni. Márpedig ha ez így van, akkor ennek önmagában annyira fel kellene villanyoznia minket, hogy nem is annak kellene a kérdésnek lenni, hogy miért foglalkozzunk a Bibliával, hanem inkább annak, hogy legyenek-e olyan időszakaink, a létfenntartáshoz feltétlenül szükséges intermezzókon (pl. táplálkozás) kívül, amikor nem a Bibliával foglalkozunk. Ennek pedig az egyik legkézenfekvőbb módja a tanulmányozás.

• A BT hiánycikk. Amit általában BT elnevezés alatt csinálnak, az vagy prédikáció (a BT vezetője hosszas monológot mond), vagy a szöveget gondolatébresztőnek használják (a szöveg felolvasása után a beszélgetés villámgyorsan a beszélgetők gondolataira terelődik, amelyek—jobb esetben—legalább felületes kapcsolatban állnak a szöveggel). Talán az utóbbi években némileg javult a helyzet, de még mindig igaznak érezzük a fenti ítéletet. Ezért aztán a MEKDSZ különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a diákköreiben a diákok (a jövő keresztyén értelmisége) megismerje a BT-t mint a Bibliával való foglalkozás egy módját.

• A BT kiválóan alkalmas arra, hogy azt egy egyetemistákból, főiskolásokból álló csoport együtt csinálja.

• A keresztyének nemcsak abban értenek egyet, hogy a Biblia speciális kapcsolatban van Istennel, hanem abban is, hogy ezért a Biblia különleges tekintéllyel bír. Vagyis az a tekintélynek egy olyan forrása, amit a különböző felekezetek tagjai egyaránt elismernek. Ha ehhez hozzá vesszük azt a tényt, hogy a MEKDSZ-diákköröknek szükségük van valamiféle (isteni) kontrollra, akkor meglehetősen logikus dolog a BT-re mint az isteni kontroll egyik formájára gondolni.

• A hívő diákok bibliaismerete gyakran hagy némi kívánnivalót maga után. Sőt! Márpedig hogyan tud úgy evangélizálni valaki, ha hitének egyik legfontosabb alapját (Isten bibliai kijelentését) nem ismeri?! Jó lenne persze, ha egy missziós szervezetnek nem kellene törődnie a bibliaismeret kérdésével, mert minden tagja megfelelő bibliaismerettel rendelkezne. Jó lenne, de nem így van…

 

B. Miért nem tanulmányozzuk a Bibliát diákköreinkben?

Az első pontot kivéve a többi olyan érv, amivel diákok, diákkörök részéről többször is találkozhatunk.

• Sokan azt hiszik, hogy tanulmányozzák, de valójában valami mást csinálnak (l. az előző alfejezet második pontját).

• Unalmas, nehéz úgy csinálni, hogy mindenki számára érdekes legyen, és még ha jól is csinálják, a diákok általában akkor sem élvezik annyira, mint egy jó kis beszélgetést a párválasztásról.

• A valóság az, hogy gyakran egyszerűen nem jut a BT egyről a kettőre. A diákkör tanulmányozza a Bibliát, de még ha megfeszül, akkor sem érti az adott szakaszt. Hát van ennek így értelme? A párválasztásról legalább tudnak érdekeseket mondani egymásnak a diákok.

• Ugyan szép gondolatok azok, hogy az Isten igéje élő és ható…, és olyan mint a sziklazúzó pöröly, vagy mint a megemésztő tűz stb., és hinni is kell ezekben a dolgokban, de a valóságban nem nagyon érezni azt, hogy a BT átalakítaná a tanulmányozók életét. Egy-egy jó beszélgetés a párválasztásról sokkal jobban formálja az embert.

• A diákkör célja az evangélizáció, a BT pedig nem kimondottan az evangélizációt szolgálja. (Vigyázat!!! Ugyanez igaz a párválasztásra is!)


GONDOLKOZNIVALÓ: Értékeljétek a különböző érveket a BT mellett, ill. ellen! Ki is egészíthetitek az érvek sorát. Milyen szerepe van most a BT-nek a diákkörötök életében? Ehhez képest mi lenne az ideális? (Persze lehet, hogy már most is ideális a helyzet.)

 

3. HOGYAN TANULMÁNYOZZUK A BIBLIÁT?—ALAPELVEK

Az első feladatunk az, hogy odafigyeljünk a szövegre. Ez azonban nehezebb, mint gondolnánk.

Tapasztalat szerint elsősorban két nehézség szokott felmerülni:


1. Gyakori eset, hogy egy beszélgetés során, még mielőtt a másik befejezi a mondandóját, a hallgató tudni véli, hogy mit akar a másik mondani, és ezért csak fél füllel figyel, miközben valójában már a saját válaszát fogalmazgatja. Gyakran így vagyunk a bibliai szöveggel is. Pláne, ha már sokadszor olvassuk, úgy gondoljuk, hogy nagyon jól tudjuk, hogy mit akar a szöveg mondani, ezért inkább azon gondolkozunk, hogy az általunk a szövegnek tulajdonított mondanivaló mi módon releváns a számunkra, vagy hogy mi mit tudnánk mondani a szöveggel kapcsolatban, ami segíthet a társainknak (vagy amivel megmutathatom, hogy én mennyire ismerem a Bibliát). Talán nem kell ecsetelni, hogy így milyen könnyen elkerülheti a figyelmünket egy-egy dolog.


2. Sok keresztyén úgy áll a Bibliához, mint egyfajta varázskönyvhöz, amiből mindig megtudhatja Isten aktuális vezetését az ő aktuális problémájára. Az illetőnek van egy problémája, tegyük fel, hogy a párválasztás, és úgy kezdi el olvasni a Bibliát, hogy azt várja, hogy majd „kap egy igét”, vagyis hogy a Szentlélek majd valahogy különösen hangsúlyossá tesz a számára egy igét, amiből megtudja Isten akaratát abban a konkrét kérdésben. Biztos, hogy így működnek a dolgok? Természetesen a Szentlélek olykor különösen hangsúlyossá tesz egy igét és így vezet, de semmi sem garantálja, hogy ez mindig így van. A Szentlélek sokkal kreatívabb ennél (szólhat álomban, hangsúlyossá tehet egy gondolatot, adhat látomást, odavezethet hozzám egy bölcs barátot stb.), és a Biblia sem mindig az éppen aktuális problémánkról szól. De ha azt várjuk el, hogy arról szóljon, akkor könnyen belemagyarázhatunk valamit.


Tehát az első feladat, hogy megpróbáljunk őszintén figyelni a Bibliára (és nem a magunk dicsőségére, aktuális problémáira stb.). Ehhez az emberfeletti feladathoz persze kérhetjük Isten emberfeletti segítségét imában, rögtön a BT elején.

Ne kezdjünk el a BT elején hatalmas tanításokat kialakítani az adott szövegből. Először inkább csak figyeljük meg, mi van benne. Milyen hosszú? Mi a fő gondolata? Mely szavak fordulnak elő benne gyakran? Milyen részekre osztható? Mi a szövegkörnyezet?


Ezután gondolkozzunk (olykor ez inkább fantáziálást igényel) el azon, hogy az eredeti olvasóknak mit akarhatott az író üzenni a szöveggel. Ki írta? Kinek írta? Mikor írta? Miért írta? Milyen történelmi, szociológiai környezetben? Milyen aktuális problémái voltak a címzettnek és az írónak? Mindig nagy a kísértés, hogy utánanézzünk egy okos könyvben a megoldásoknak. Azonban ennek a kísértésnek jó sokáig ellenállni, mert akkor nem a Bibliát tanulmányozzuk, csupán átvesszük mások gondolatait. Persze nem baj, hogy ha mikor már régóta küzdünk a szöveggel, igénybe vesszük okos könyvek segítségét is.

Jó tehát, a fentiek alapján, ha először inkább a szövegre koncentrálunk, és csak szép lassan kezdjük el feltenni a mi kérdésünket: Mi következik mindebből itt, a XXI. század elején rám/ránk nézve?

Ahogy tehát a beszélgetés kultúrájához hozzátartozik (és a szeretet is ezt diktálja), hogy először figyelmesen hallgassuk meg a beszélgető-partnerünket, és ne rohanjuk le a saját kérdéseinkkel, problémáinkkal, véleményünkkel, úgy ugyanez igaz a Bibliával kapcsolatban is. Ha nem így teszünk, akkor könnyen a Biblia fölé helyezhetjük magunkat (bár ezt olyan kegyes mázzal leöntve tesszük, hogy az alázatnak tűnhet), és félre is érthetjük a Bibliát. Mindez persze fegyelmet követel, ráadásul energiába, munkába kerül. Ez nem csupán a szöveg megfigyelésére igaz, hiszen gyakran nem egyértelmű, hogy a szöveg hogyan alkalmazható a XXI. században. Ha nem akarjuk olcsó válaszokkal beérni, akkor komoly küzdelmet kell folytatni ezzel a kérdéssel is.

Nincs királyi út! A BT során oda kell figyelni a másikra (Bibliára, Szentlélek vezetésére és tanulmányozó-társra egyaránt), a saját attitűdjeinkre, döntéseket kell hoznunk, amik meghozatalához bonyolult dolgokat kell mérlegelnünk. Vagyis a Bibliával való kapcsolatunk épp oly bonyolult és könnyen elrontható, mint a többi kapcsolatunk. Ha nem vállaljuk a küzdelmet, akkor könnyen kapunk felületes válaszokat, és egy idő után már nem a Bibliával, hanem a Bibliához kapcsolódó válaszainkkal, gondolatainkkal leszünk kapcsolatban: a kapcsolat elsekélyesedik.

Mindezt úgy foglalhatnánk össze, hogy először figyeljük meg a szöveget, utána próbáljuk értelmezni, és csak ezután következzék az alkalmazás. Bár a valóságban ezt a három dolgot nehéz elkülöníteni, de mégis ez legyen a tendencia a BT-nkben.

 

4. HOGYAN TANULMÁNYOZZUK A BIBLIÁT?—GYAKORLATI MEGFONTOLÁSOK

A tanulmányozás vezetője inkább kérdésekkel, mint monológgal készüljön. Nehéz eldönteni, hogy mi a jobb: rossz, szájbarágós kérdések, vagy egy másfél órás monológ. Tehát igyekezzünk jó kérdéseket kitalálni. Az se baj, ha mi magunk sem tudjuk megválaszolni a kérdéseinket. Sok BT-vezető nem mer olyan kérdést feltenni, ami ugyan nagyon érdekelné, de ő maga nem tudja rá a választ. Így a következő, nyomasztó séma alakulhat ki: kérdés->némi disputa->BT-vezető megmondja a helyes választ->kérdés->némi disputa->BT-vezető megmondja a helyes választ->kérdés… Ne feledjük: a BT-vezetőnek nem tanítani kell, hanem a közös felfedezést irányítani, kordában tartani.

Van, hogy a fenti alfejezetben feltett, vagy azokhoz hasonló, nem túl kreatív, ám lényegre törő kérdések, feladatok is megteszik (oszd részekre, adj címet a részeknek, mi a kulcsszó, mi a szöveg műfaja, és mi következik ebből, milyen párhuzamok, ill. ellentétek vannak a szövegben stb.). Azonban a legtöbb diákkör, némileg érthető módon, túl mechanikusnak találná azt, ha a BT-vezető elkiáltaná magát, hogy „megfigyelés”, utána mindenki 15 percig belemélyedne a szövegbe, majd 15 perc alatt fegyelmezetten megosztanák egymással a felfedezéseiket, majd pedig az „értelmezés” vezényszóra mindenki elkezdené megválaszolni a „ki, kinek, mikor, miért írta” típusú kérdéseket stb. Ezért gyakran ésszerűbb inkább olyan feladatot adni, vagy olyan kérdéseket feltenni a szöveggel kapcsolatban, amik kényszerítik a résztvevőket a szöveg precíz megfigyelésére, és kevésbé tűnnek száraznak:

• Parafrázis készítése: Mondd el a saját szavaiddal a szöveg tartalmát úgy, hogy ezt minél rövidebben és minél kevesebb, a szövegben már használt szó felhasználásával tedd!

• Összefoglalás: A lehető legrövidebben foglald össze az adott szöveg lényegét!

• Szöveg különlegességének felfedezése: Szerinted mi a szöveg fő mondanivalója? Te, a saját szavaiddal, hogyan próbáltad volna átadni ezt a fő mondanivalót? Mi módon és miért tér el a bibliai író a te módszeredtől? (Ha nem volt szignifikáns eltérés a bibliai szöveg és a tanulmányozó szövege között, akkor gyanús, hogy csak szolgaian megismételte a bibliai szöveget, és nem a saját szavaival mondta el a szöveg fő mondanivalóját.)

• Gondolatmenet rekonstruálása: Nagyon gyakran elsiklunk olyan kapcsolódási pontok fölött a szövegben, amiket valójában nem értünk. Ezekre rá lehet kérdezni, és ezzel arra kényszerítjük a résztvevőket, hogy a szöveg minden egyes szaván elgondolkozzanak. Ha nem világos a gondolatmenet, próbáljátok meg lépésről lépésre rekonstruálni a logikai kötéseket a gondolatmenet egyes elemei között. Ennél a feladatnál rá lehet mutatni konkrét ugrásokra a gondolatmenetben, amik magyarázatra várnak.

Pl. Az 1Kor11:17-22 egy társadalmi problémáról szól (szegény-gazdag)—egyet értesz ezzel? Az 1Kor11:23-26 egy teológiai szöveg—egyet értesz ezzel? Hogyan függ hát össze ez a két szakasz? A második miért és mi módon válaszolja meg az első problémáját? Vagy egy másik példa: Az 1Ján1:6-7 azt mondja, hogy legyünk tökéletesek—egyet értesz ezzel? Az 1Ján1:8 azt mondja, hogy aki azt mondja magáról, hogy tökéletes, az hazudik—egyet értesz ezzel? Hogyan oldod fel az ellentétet?

Hogy illeszkedik ez a két kijelentés egy gondolatmenetbe?

• Ha az ember nem bír kitalálni semmi kreatívat, leginkább még az „oszd részekre a szakaszt és adj a részeknek címet” feladat az, ami nem tűnik túl unalmasnak, de azért a precíz megfigyelésre ösztökél.

• Egész egyszerűen az is segíthet, ha a BT-vezető 3-4 percben beszél a BT alapelveiről, ezzel megmagyarázva, hogy először miért lenne jó a szövegre koncentrálni, és csak azután rátérni arra, hogy az hogyan függ össze az életünkkel.

Ha kezd kibontakozni néhány gondolat a szöveg tartalmát illetően, akkor először is fogjunk gyanút, és nézzünk az óránkra. Ha 15 másodperce kezdtük a BT-t, akkor a gondolataink mögött valószínűleg nem áll precíz szövegtanulmányozás. De ha tényleg kezd már kirajzolódni egy mondanivaló, akkor rákérdezhetünk arra, hogy mi lehetett annak a mondanivalónak a jelentősége a megírás időpontjában. Ne feledjük, nemcsak a leveleket írták egy bizonyos olvasóközönségnek, hanem a Biblia sok más könyvét is, pl. az evangéliumokat! Vagyis a történetek sem feltétlenül időtlen dolgok, azok is könnyen lehet, hogy aktuális problémákra íródtak válaszul, akárcsak a levelek eszmefuttatásai.

Végül sokféleképpen kérdezhetünk az alkalmazásra is: Látsz valami alapelvet a szövegben? Hogyan alkalmazod azt? Mit tanultál Istenről? Ennek fényében hogyan kell(ene) átalakítanod az Istennel való kapcsolatodat? Stb.

Ugyanakkor ne várjuk, hogy minden szöveg tartalmaz egy egyértelmű, alkalmazható alapelvet. Ha így lenne, akkor túl egyszerű és unalmas lenne a BT. Lehet, hogy a szövegen keresztül Isten egyszerűen csak formálni akarja a személyiségünket, és nem egy teljesíthető feladatot adni: Voltál már hasonló helyzetben, mint a szöveg egyes szereplői? Megérted a szöveg írójának érzelmeit? Te mikor küzdesz ilyen érzelmekkel? Miért tetszik különösen egy fordulat a történetben? Stb.

 

5. FELKÉSZÜLÉS A BIBLIATANULMÁNYOZÁS VEZETÉSÉRE

Bizonyos szempontból a BT vezetése könnyű feladat. A BT-vezetőnek: nem kell okosakat mondania, csupán egy közös felfedező kalandot kell szerveznie és kordában tartania. Nem ő produkálja magát, hanem a diákkör egésze, ő a produkciónak csak egy kis része (ezt jó a diákkörben is tudatosítani). Tulajdonképpen meglehetősen nehéz egy igazi BT-t úgy elrontani, hogy annak teljes felelőssége a BT vezetőjét terhelje.


Más szempontból viszont a BT vezetése nem könnyű feladat. Főleg annak, aki jól ismeri a Bibliát, van már egy kialakult véleménye sok Bibliában felmerülő kérdésről, vannak jó gondolatai, és akire a társai is felnéznek és életszentségénél, érettségénél és tudásánál fogva válaszokat várnak tőlevagyis akire (sajnos) általában a BT vezetését rásózzák. Az ilyen embernek ugyanis ellent kell állnia a kísértésnek: nem szabad 20 másik igére hivatkoznia, hosszasan magyaráznia, minden gondolatát elmondania, minden kérdést neki megválaszolnia. Ha ez nem sikerül, akkor tanítás és nem BT lesz az alkalomból.

Ha netán (nagyon helyesen) a bibliakör az egyik kevésbé tapasztalt tagját bízza meg a BT vezetésével, akkor ő tele lesz félelemmel, rettegéssel és görccsel, ami szintén nem tesz jót a BT-nek.

A helyzet tehát úgy áll, hogy akárki is a BT vezetője, más-más okokból ugyan, de nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Ezért a legjobb kiindulópont a készüléshez: az imádság. A készülés során újból és újból kérjük a mi Atyánk bölcsességét és vezetését a készülésünkre és magára a BT-re. Ezzel magunkat is folyton emlékeztethetjük arra, hogy mi nyomorult bűnösök vagyunk (ez különösen jó a magabiztos szuperkeresztyénnek), de Isten velünk van (ez a második kategóriába tartozó BT-vezetők szívét melengetheti meg).

További könnyítés lehet, ha Isten mellett bevonunk még egy másik diákköröst is a készülésbe, ezzel immáron három fősre bővítve a kis csapatot (l. Préd 4:12b—Gondolkoznivaló: Isten vajon tényleg a MEKDSZ-ben folyó bibliatanulmányozásokra gondolt, mikor ezt az igét ihlette?).

Tapasztaltabb BT-vezetők is maguk mellé vehetnek valakit egy-egy készülés, BT-vezetés során, hiszen leginkább így adhatják tovább tapasztalataikat.

 

Mire készüljön a BT vezetője?

- Arra, hogy a BT során vissza kell fognia magát. NEM SZABAD ELŐADNIA! Elsősorban kérdésekkel és ne válaszokkal készüljön. Ha nem bírja megállni, hogy a szöveg történelmi hátteréről begyűjtött érdekes információkkal leuralja a terepet, akkor inkább ne nézzen utána a történelmi háttérnek. Ebben az esetben jobb, ha elvisz egy bibliai lexikont a BT-re, amiben az aktuálisan felmerülő kérdéseknek ott helyben utánanézhetnek.

- Végig kell gondolnia, hogyan tudja majd rávenni a többieket arra, hogy először megfigyeljék a szöveget, és csak utána próbálják meg a tanulságokat levonni (ehhez a ponthoz lásd még a „Kéziratos BT” című mellékletet). Kérdései jellegét és sorrendjét ennek a célnak kell meghatároznia. Esetleg készülhet egy 3-4 perces bevezetéssel, amiben elmondja, hogy miért fontos, hogy először a szövegre koncentráljanak, és csak azután alkalmazzák azt a saját életükre.

- Arra is oda kell majd figyelnie, hogy mindenre jusson idő. El kell döntenie, hogy mire körülbelül mennyi időt fog szánni, mikor kell mindenképpen továbblendítenie a beszélgetést. Ha ezt nem dönti el, akkor előfordulhat, hogy végig csak a szöveg elemzésével fognak foglalkozni, de elmarad az alkalmazás megvitatása.


BT-re készülni lehet úgy is, hogy a vezető előtte nem tanulmányozta különösebben a szöveget. Ebben az esetben előfordulhat, hogy rossz, a szöveghez nem illő kérdéseket talált ki,és akkor ott helyben kell improvizálnia. Ez elsősorban a szöveg mondanivalójára vonatkozó kérdésekre igaz, a megfigyelésre ösztönző kérdések esetében (pl. „Mi a kulcsszó?”) azért nem lehet annyira mellényúlni. Pl. ha a szöveg felületes átolvasása után úgy tűnt neki, hogy az a felebaráti szeretetről szól, de a tanulmányozás során kiderül, hogy valójában Isten mindent tudásáról szól a szöveg, akkor nem sokra fog menni az előre kitalált „Kicsoda hát az én felebarátom?” kérdéssel.

Ha viszont 20 órát tanulmányozza a szöveget (és feltesszük, hogy nem fog nagyon mellé a tanulmányozás során), akkor biztos jó alkalmazás-kérdéseket fog kitalálni, csak az lesz a problémája, hogy nagyon jó válaszai is lesznek a kérdéseire, amiket nagyon el szeretne majd mondani, amiből könnyen monológ lesz. Ebben az esetben különösen vissza kell majd fognia magát, és el kell viselnie, hogy társai, akik 20 óra helyett csak 20 perce tanulmányozzák a szöveget, sokkal éretlenebb véleményeket fognak megfogalmazni, mint amik az ő fejében/szívében már készen vannak.

Az alulkészülésnek és a túlkészülésnek is megvannak tehát a maga előnyei és hátrányai. Néhányan úgy vágják át ezt a gordiuszi csomót, hogy nem készülnek, de azért monológot tartanak. Mi próbáljunk meg más utat választani. De a döntés a mi kezünkben van!


Végezetül egy kis biztatás arra az esetre, ha szembetalálkozunk minden BT-vezető rémével, a hosszú, kínos hallgatással. Először is legyünk tisztában azzal, hogy ez gyakran természetes reakció. Vannak kérdések, amiknek a végiggondolása és megválaszolása időt igényel. Olykor nyugodtan adhatunk a válaszok végiggondolására 5 percet egy-egy kérdésünk után. Akár kezdhetjük az egész BT-t egy-két kérdéssel és a megválaszolásukra szánt X perces egyéni, csöndes vizsgálódással.

Az mindig jó, ha a beszélgetés izgalmas és pergő. De nem kizárt, hogy egy akadozó, a szöveggel küszködő BT-ből többet tanulunk Istenről, mint egy szórakoztató beszélgetésből. Ha meg nem így van, hát legalább tapasztalatot gyűjtöttünk. Ez se kevés. A jó BT-vezetéshez sok tapasztalatra is szükség van!

 

6. BIBLIATANULMÁNYOZÁS ÉS EVANGÉLIZÁCIÓ

A csoportos BT tulajdonképpen a Biblia közös felfedezése. Miért ne vehetnének részt ebben a nem hívők? Persze ha azt akarjuk, hogy nem hívő társunk is igazán részese lehessen ennek a felfedező kalandnak, akkor néhány dologra különösen oda kell figyelnünk:

• Ne használjunk kánaáni nyelvet—ez egyébként is idegesítő tud lenni, és néha, mikor megpróbáljuk normális mai nyelven elmondani a dolgokat, rájövünk, hogy nem is igazán értjük azokat.

• Az adott bibliai szakaszra koncentráljunk, és ne hivatkozzunk sok más igehelyre a szakaszunkkal kapcsolatban, hiszen az adott szakaszt nem hívő társunk is látja, viszont a sok hivatkozásban elveszti a fonalat, és a „hivatkozás-párbajba” nem is tud beszállni, hiszen ő nem ismeri a Bibliát. Tulajdonképpen, ha nincs jelen nem hívő, akkor is célszerű az adott szakaszra koncentrálni, mert a sok hivatkozás gyakran a beleolvasás eszköze lehet (természetesen olykor tényleg célszerű lehet egy-egy másik igehelyet is bevonni a tanulmányozásba). Egy témát tanulmányozni mindig sokkal hosszabb, sokkal nehezebb és beleolvasás szempontjából sokkal veszélyesebb, mint egy szakaszt.

Összefoglalva: célszerű minden BT-t úgy tartani, mintha nem hívők is lennének jelen, és ezzel mintegy minden BT-t evangélizációs BT-vé tehetünk. A fenti két pont betartatására persze a BT-vezetőnek külön figyelnie kell. Ezt jó előre tisztázni a diákkörrel is, mert különben a hívő diákok nem fogják érteni, hogy a BT-vezető miért akadékoskodik annyit egyes (kánaáni) szavak és bibliai idézetek esetében.

GONDOLKOZNIVALÓ: Alkalmas lehet a BT evangélizációra? Mi szól emellett, és mi szól ez ellen? Milyen bibliai szakaszt választanál evangélizációhoz? Vagy mindegy? Fontos-e, hogy abban a szakaszban benne legyen az összes következő pont: minden ember bűnös, ebből nem tud kikerülni egy ember sem, Isten szereti az embert, Isten elküldte az Ő Fiát, Jézus meghalt helyettünk, ezt a helyettes váltsághalált el kell fogadni? Hány olyan igeszakasz van, amiben az összes pont szerepel? Ha valami hiányzik, akkor a jelenlévő hívőknek ki kell egészíteni az adott igét? Van értelme egy nem hívővel olyan igeszakaszt tanulmányozni, amiben az előbb felsorolt pontok közül egy sem szerepel?

 

Katt ide és felvarázsollak oldal tetejére :)