MEKDSZ Téli Tábor, 2008 febr. 7-10, Eger

Életem első MEKDSZ tábora ígéretesen indult. Érkezéskor már a regisztrációs asztaloknál mosolyogtak rám; Marci őszinte mosollyal és fejbiccentéssel köszöntött; a vele társalgó Zoli felragyogó arccal integetett. Kedves.

Megérkezésünk után a programfüzet szójátékát olvasgattam: Él tösze tösze lalisz. Drámain rövidnek tűnt ez a fő üzenethez, Mikeás 6:8-hoz képest. (A valós összefüggésre a másnapi kiscsoportos beszélgetésen döbbentem rá.)

Az igemagyarázatot Kardos Károly, diósgyőri lelkésztől hallottuk. ÉLjünk TÖrvény SZErint, TÖrekedjünk SZEretetre, Legyünk ALázatosak Istenünkkel Szemben! Olyan sok volt az üzenet - jutott belőle mindenkinek: hogy ne keverjük össze Isten ítéleteit a próbáival; hogy bénák vagyunk és/de győztesek; hogy hagyjuk el a bálványainkat; hogy (viszont)szeressük Istent…

A szemináriumok interaktív tanulási lehetőséget kínáltak. Volt itt r-evolúció, pénzügy, szexualitás és párválasztás, kapitalizmus… Csupa olyan téma, ami érdekel nemcsak minket, hanem a környezetet is, amiben élünk - elvégre Isten nem vett ki minket a világból, „csak” megtart benne.

Szabados Ádám előadásán megtudtam, hogy miért „evangéliumi” a diákszövetség: hitünk alapja, központi kérdése a Biblia és az Evangélium. Ez köt össze minket Krisztusban, ez segít nekünk összekapcsolódni az Örömhír mentén, így tudunk különbséget tenni elsődleges és másodlagos kérdések között, mégis – bár sokfélék – egyek vagyunk. Ez a szép a MEKDSZ-ben... És a misszió! Fiatalok, fiatalokért!

Bayer Áron, PPKE BTK

2008. február 7-10. között részt vehettem egy úrvacsorai alkalmon, amely rendkívüli módon egy konferenciához kötődött. Egerben tartotta hagyományosan megrendezésre kerülő Téli Táborát a MEKDSZ, csütörtök esti kezdéssel egészen vasárnap délig.

A MEKDSZ egy mozaikszó, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség rövidítése. Jelenleg közel 40 magyarországi egyetemen, ill. főiskolán működő diákkör alkotja a szövetséget, a legkorábbi 18 évvel ezelőtt jött létre. A MEKDSZ továbbá az IFES nemzetközi diákszervezet tagja. Ezek az önszerveződő csoportok törekednek nyilatkozatban vállalva, hogy Isten örömhírét eljuttassák a felsőoktatási intézményekbe. Az evangélizáció és az öntevékenység mellett fontos értéknek tartják a felekezetköziséget, és minden nagyobb vagy kisebb összejövetelükön fontos helyet kap a bibliatanulmányozás. A szövetség tagjai, támogatói, ill. a programok résztvevői lehetnek felsőoktatási intézmények hallgatói mellett már végzett, fiatal felnőttek, azaz seniorok is, akik szép számmal jelentek meg ezen a mostani februári rendezvényen, közöttük voltam én is. A szövetség elnöke Pásztor Zoltán, aki maga is család és munka mellet tölti be ezt a szolgálatot. A közel 400 résztvevő között remélhetőleg mások is voltak vidékünkről, akik hozzám hasonlóan jó élményeket szereztek.
A következő jelmondatot találták ki a rendezvény szervezői: Él tösze tösze lalisz. Ezt lehetett az vi-lághálón is olvasni, kisebb-nagyobb fejtörést okozva az odalátogatóknak. Én is csak az első nap Egerben döbbentem rá a jelentésére. A hétvége választott igei része ugyanis az Ószövetségből Mikeás könyve 6. fejezetének 8. verse volt. Ez a következőképpen hangzik: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy ÉLj TÖrvény SZErint, TÖrekedj SZEretetre, és Légy ALázatos Isteneddel SZemben.”
Ha egy kicsit eljátszadozunk ezekkel a komoly szavakkal, mindannyian rátalálhatunk az igevers és a jelmondat közötti kapcsolatra! Párszáz évvel később Jézus is erre a két szeretett területre hívta fel a fi-gyelmet, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik a nagy parancsolat. Szeresd Istenedet és szeresd felebará-todat, hangzik el ismét a felszólítás ezúttal az Újszövetségben. A két bibliai résznek az összevetése döb-bentett meg engem, és hívta fel a figyelmemet arra, hogy Jézus élete ezen a földön Isten választott népének adott ígéreteinek a beteljesedése, és hogy a két testamentum milyen szorosan összefügg, hiszen ennek a két igehelynek a mondanivalója megegyezik. Bizonyára többször hallottuk vagy olvastuk már ezeknek a he-lyeknek valamelyikét, és nem is esik nehezünkre megérteni, mit is vár ebben az Úr. De annál nehezebb megtartani a nem túl hosszú, és nem is túl bonyolult felszólításokat. Mi, a tábor résztvevői ennek okait próbáltuk meg Mikeás próféta korában körüljárni, és párhuzamosan ezzel, személyes életből vett példákon és megtapasztalásokon keresztül közelebb hozni a saját korunkhoz. Jó kiindulópontot jelentettek a délelőt-ti igehirdetések, amelyeket Kardos Károly miskolci baptista lelkész tartott. A nap további részében kiscso-portokban, szemináriumi beszélgetéseken, és számtalan szórakoztató programon jutottunk közelebb a megoldáshoz, nyertünk testi és lelki felüdülést. Többek között a következő kérdésekre kerestük a választ:
- Szerintetek hogyan lehet különbséget tenni próba és ítélet között?
- Miben látjátok a legfőbb különbség(ek)et a jóléti kereszténység és a küldetés között?
- Milyen nehézségeket éltetek már át, ami közelebb vitt Istenhez?
- Milyen győzelmeket éltetek már át Istennel?
- Lehet-e külön skálán mérni az Isten és emberek iránti szeretetet?
- Istennel való kapcsolatodban melyik „ösvény(ek)” a legfontosabb(ak)?
A válaszok közül néhányat szeretnék megosztani és továbbgondolásra ajánlani. Kezünkben tart-hattuk a viszonylag rövid Mikeás könyvét, ebben a próféta szinte szünet nélkül korholja a népet. A bünte-tést a zsidó nép törvényszegései miatt kapta, ezeket is világosan felsorolja. Tudtunk azonban olyan példá-kat is mondani – saját életünket vizsgálva –, amikor a nehézségek egyik pillanatról a másikra jöttek. Te-gyünk ezért különbséget a tetteinkből következő büntetés és az Istentől kapott próbatétel között! Ennek megfelelően tartsunk ki vagy változtassunk életünkön! Az ítélettel egyfajta rendrakásra késztet minket az Úr.
A hitről szólva, jóléti kereszténységet várunk vagy küldetést teljesítünk? Kuncsaftok vagy tanítvá-nyok vagyunk? Mit is értett az előadó ezen? Egy cipészműhelyről beszélt nekünk. Betérnek oda alkalman-ként a kuncsaftok, hogy a lyukas cipőjüket megjavítassák, ha kész van, fizetnek. Ha ismét problémájuk támad, csak akkor jönnek vissza a cipészmesterhez.
A mi Mesterünk nem ilyen „kuncsaftokat” vár. Csak kopogtatnunk kell ajtaján, minden bűnös, gyógyulást kereső embert beenged és meggyógyítja sebeit. Sőt újjáteremti életüket azoknak, akik elismerik hatalmát és elfogadják szeretetét. Ő TANÍTVÁNYokat keres.
Isten akaratának teljesítése azonban nem mindig könnyű. Sőt lehet, hogy nem is keressük azt vagy csak azután, ha biztosítja, hogy mi sikeresek legyünk és elérjük a mi saját céljainkat. Volt már így velünk?
A kétségeinkben nem vagyunk magunkra hagyva, ha egy időre úgy is tűnhet. Jézus csapatában biz-tos a győzelem. A nehézségekből valamilyen többletet kapva kerülhetünk ki. A Jézus mellett kitartó harcos pedig kegyelemből, felragyogtatva az eljövendő dicsőséget megkapja a győzelmet. Mint egy jó tanár, aki egy nem túl tehetséges gyerekkel nyer versenyt. Az Ő szeretete ilyen, tőlünk telhetően ezt kéri felé és em-bertársaink iránt.
Sokféleképpen tudjuk mi is Istennel, és Ő is velünk tartani a kapcsolatot. Akkor lesz ez biztos és szoros, ha Őt állítjuk életünk középpontjába. Ígéretként adta a zsidóságnak azt, hogy mindenkor előttük megy. Ezt kiterjesztette azóta a keresztényekre. A záró istentiszteleten ezt így hallhattuk: helyezzük életün-ket egy új koordináta-rendszerbe, aminek a középpontjában Isten áll. Mit mozdítsunk el onnan? Bálványa-inkat, a korunkban jellemzően leginkább önmagunkat. A bibliai időkben a harci szekereit legyőzhetetlen-nek hitte a zsidó király. Egy nagyon becsvágyó ember a pénzért, egy másik munkájáért élő, a karrierért tenne meg mindent, és sorolhatnánk tovább. Ezek válhatnak aztán a bálványunkká. Végezetül egy saját példát hadd említsek. Az én életemben bizonyos személyek voltak ilyenek. Alárendeltem olyan emberek-nek a céljaimat és igyekeztem elvárásaiknak maximálisan megfelelni, akiktől túlzottan tartottam, vagy fel-néztem rájuk, vagy éppen nagyon szerettem őket. Számomra az jelentette a hétvége legnagyobb tanulságát, amikor szembesültem ezzel. Mindenkit ilyen önvizsgálatra kértek. Szintén idézve a lelkészt, ne legyen „self center”, azaz saját magunk a középpont. Isten uralmának elfogadását én „God center”-nek nevezném. Ne felejtsük el semmilyen helyzetben ezt az igét: Mikeás 6,8.

A MEKDSZ jelentőségét miben ragadhatjuk meg?
- híd a generációk között
- híd a felekezetek között (keresztyén=Krisztushoz tartozó, aki igazán Istent keresi)
- ez a főiskolai szervezet most szeretne középiskolák felé nyitni
Zárásképpen hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ezáltal szerintem a gyülekezeteket is erősíthetik a főiskolai diákkörök. A konferencián baptisták, evangélikusok, metodisták, reformátusok stb. beszélgettek a hitről. Városunkban tudomásom szerint nem működik diákkör, legközelebb Miskolcon van. Az újonnan alakuló kis szervezeteket, álljon az 2, 3 vagy 30 főből is, szívesen támogatja kapcsolattartókon keresztül a szövet-ség. Kérem, azért imádkozzunk, hogy a pataki tanítóképzősök, középiskolások között is halló fülekre talál-jon Isten örömüzenete és legyenek fiatalok, akik ennek továbbadását felvállalják. Istené legyen a dicsőség, hogy eljuthattam az egri konferenciára, továbbá elismerést érdemelnek a szervezők, akik ezt a nagyszerű eseményt lebonyolították.