http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1188/

Folyt. köv. – avagy diákok akcióban a diákokért

LIII. évf. 46. sz. - 2009-11-15 - Jakus Ágnes

Megdöbbentő invázió áldozatává vált a főváros. A budapesti lakosokat váratlanul érte a mindent beborító „folytköv” feliratú matrica- és plakáttömeg. Egyes, meg nem erősített források szerint szoros összefonódás van a MEKDSZ nevű civil szervezet és a gerillatámadásairól elhíresült folytköv-akciócsapat között. (Forrás: Hírmondó)

A hír igaz, ám felröppenése óta a rejtély is megoldódott. A magenta színű matricák és plakátok a Folytköv elnevezésű, egyhetes evangelizációs rendezvénysorozatot voltak hivatottak széles körben ismertté tenni. A programok tizenkét fővárosi helyszínen – főiskolákon és egyetemeken – zajlottak november 2. és 5. között, előkészítésük pedig már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. Tizenöt főiskolai és egyetemi keresztyén diákkör vett részt a szervezésben azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdeményezzenek a főváros hallgatóival. Ennek során nem csupán szembesítették őket a kérdéssel: „Következik-e folytatás a halál után?”, hanem megpróbáltak őszinte törődéssel alternatívát felkínálni nekik a Krisztusban.

Az evangelizáció négy napja során a diákkörösök oxfordi mintára színes programokkal várták az érdeklődőket. A felsőoktatási intézmények profiljának jórészt megfelelő témájú előadások és kerekasztal-beszélgetések hangzottak el ebéd közben, illetve a teaházakban. A látogatók nem ritkán éltek a lehetőséggel, hogy bekapcsolódjanak az egyén és a társadalom közeli és távolabbi jövőjét taglaló eszmecserékbe. Különösen nagy érdeklődésre tartott számot a ráckeresztúri drogrehabilitációs központban felépült, egykori drogfüggő fiatalok élménybeszámolója, és Falus András genetikus előadása, melyet élénk beszélgetés követett.

A Tabuk nélkül című programban keresztyén értelmiségiektől lehetett nyíltan bármit kérdezni, amelyre más körülmények között eddig talán nem volt lehetősége az érdeklődőknek. Előfordult, hogy a program végeztével még mindig záporoztak a kérdések a bizonyságtevő, hétköznapi fiatalok felé.

Meghitt hangulatban teltek azok a teaházi délutánok is, amelyek során Gryllus Vilmossal és Dániellel, Bolyki Andrással, valamint Levente Péterrel beszélgethettünk, s a jelenlévők nagy örömére a hírességek dalra is fakadtak. Különleges színfoltja volt az evangélizáció hetének egy volt boszorkánytanonc előadása, aki megosztotta hallgatóságával újjászületésének történetét, valamint megtudhattuk tőle azt is, hogy Isten hogyan szabadította meg őt a halál torkából és az okkultizmus szorításából. A pantomim, a táncház és a négy érzék színház szintén nagy számban vonzotta a fiatalokat, és megrázó, egyben felemelő élményben részesülhetett az, aki megtekintette a Márk-drámát: egy alkalmi, amatőr színtársulat improvizatív és interaktív játékát Márk evangéliumának feldolgozásából.

Mivel a programsorozat célja az volt, hogy Isten elérhető közelségbe kerüljön a mai fiatalok számára, ezért azok természetes közegükben találkozhattak a jó hírrel. Esténként a Kamra Klub nevű belvárosi szórakozóhelyen léptek fel különféle felekezeteket képviselő, hívő zenekarok – így a Chickenfly, az Ezrah, a Keresztkérdés és a Forró Cappuccino. Hívő tagjaik az igényes és sokféle zenei ízlést kielégítő éneklés, táncolás és táncoltatás közben kifejezték, hogy mi ihlette dalaikat, és megosztották közönségükkel azt, hogy Isten rájuk talált, és ennek hatására más irányt vett az életük. Ezeken az estéken Szeverényi János, a Magyar Evangélikus Egyház missziós lelkésze tartott gondolatébresztő előadásokat az egyén, a közösség, a nemzet és az egyház útkereséséről, és az ezek számára létező folytatás mikéntjéről. A jelen lévő, szintén útkereső, értelmiségi fiatalok leülhettek sörözni egy-egy lelkésszel, s ez kiváló alkalomnak bizonyult arra, hogy közvetlenül megvitassanak velük akár egzisztenciális kérdéseket is.

Hogy milyen hatást ért el a Folytköv mozgalma pontosan, azt lehetetlen felmérni, de a hit vállalkozhat arra, hogy a legtöbbet remélje. Célunk nem a látványos megtérések kieszközölése volt, hanem az, hogy abban a folyamatban, ahol a diáktársaink tartanak, ütköző-, és egyben talán fordulópont is lehessünk. Van, akinek az életében egy-egy élmény valóban katartikus hatású lehetett, és olyan is akad, akiben felerősödik mindaz, ami eddig is érlelődött benne: egy kérdés, egy kétely, egy sejtelem, egy kikerülhetetlen jel. Ezt követően pedig még mindig ott lesznek iskoláikban és az ő életükben is azok a diáktársaik, akik a hétköznapokban továbbra is Isten kegyelméből élnek, szabadon.

Minket, hívő embereket hallatlanul összekovácsolt az események sodrása. Nemcsak azt tapasztalhattuk meg, hogy Isten a leglehetetlenebb helyzetekben is mellénk áll, bölcsen igazgatja a szálakat és megáld minket jelenlétével, hanem azt is, hogy miközben neki szolgálunk, aközben mintha a legtöbbet mi magunk kapnánk tőle: gyógyulást, vezetést, áldásokat. Döbbenetes élmény volt, hogy intenzíven jelen lehettünk azoknak az életében, akiket személy szerint ismerünk, és azt szeretnénk, hogy ott lehessenek a mennyei Atya hajlékában örökké, velünk. Legyen szó akár a Folytkövről, akár bármi másról, tudjuk, hogy kevés, amit adhatunk nekik, és hatása is ellenőrizhetetlen, de annál nagyobb hálára indít a tudat: Isten kegyelme és dicsősége ragyog fel, ha kicsit is segíthettük megtalálni valakinek a megtérés útját, és szerethettük Krisztus szeretetével.

– Hallottál már a „Megdeszről”? – teszem fel a kérdést pázmányosoknak. Húszból tizenkilenc nemmel válaszol, kettőnek halványan dereng, hogy a McDonald’s áprilisban felvásárolta a FIDESZ-t, így jött létre a MEKDSZ.

De akad egy fiatal, akinek felcsillan a szeme, már betűzi is: eM, E, Ká, Dé, eSZ. Fellélegzem, hisz ismeri a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetséget. Mire észbe kapok, már mesél is:

 – Először a gólyatáborban hallottam a diákkörösökről az egyetemünkön, de akkor még nem foglalkoztam velük. Új volt minden, érdekes csoporttársak vettek körül, akikkel hatalmasat buliztunk, három napon át szórakoztunk. Az egyetemen azonban egyre kevesebbet találkoztam velük. Ők gyakran jártak az egyetemisták törzshelyeire. Hamarosan rájöttem, nem lóghatok velük kétnaponként zárásig egy kocsmában. Nem bírná a pénztárcám és nem is akarom ezt. Emiatt kicsit egyedül éreztem magam, elkezdtem keresni a helyem a campuson. Egy katolikus gólyatáboros csoporttársam vett rá, hogy menjünk el az egyetemen működő keresztény diákkörbe. Épp bűntudatom volt valamiért, akkor még misére is elmentem volna, pedig református vagyok. 

 – Akkor már tudtad, hogy a MEKDSZ-be mész?

 – Dehogyis! Azt sem tudtam, hogy létezik. De a diákkört nagyon hamar megszerettem. Jófej emberek, nyitottak és vidámak, akik szeretnek beszélgetni, mozogni és játszani. Nekik sincs idejük tanulni, ők is megbuknak logika vizsgán, ugyanúgy unják a hosszú előadásokat, mint más diákok. Szeretnek, csalódnak, veszekednek, haragszanak, megbocsátanak. Teljesen normális emberek. Vagy mégsem? Van egy meghatározó személy életükben, akivel jó kapcsolatra törekednek: Isten. Kezdetben csak a hetente egyszer, a diákkörös alkalmon találkoztunk. Játszottunk, beszélgettünk, gitároztak – énekeltünk, végignevettük az egészet. Mielőtt hazamentünk volna, imádkoztunk. Másnap többen rámköszöntek a folyosón, harmadnap integettek az előadóterem másik végéből, a következő héten együtt ebédeltünk, s most már együtt járunk túrázni, táncházba, frizbizni.

– Röviden összefoglalva: megtaláltad a közösséged, igaz?

– Ez a diákkör nem csak egy jó kis baráti társaság a campuson a sok közül. Persze, vonzó hely a keresztény diákok számára, hogy jó társaságra találjanak. De ezek az egyetemisták nem alkotnak zárt csoportot, nem bújnak el a világ elől. Amellett, hogy közösségben lelkileg feltöltődnek, kifelé is tudnak nyitni, nem hívő csoporttársaik felé. Megpróbálnak nekik összehozni egy találkozót Jézussal. Nem erőszakos térítést végeznek, nem is profin kidolgozott akcióterveket hajtanak végre. Csak élik mindennapi életüket, együtt vannak, teáznak, közösen Bibliát olvasnak és beszélgetnek. Nincs fogadalomtétel, belépési nyilatkozat vagy tagsági díj. Az jön a diákkörbe, aki szeretne. Mindegy, hogy vallásos-e. Általában kis csoportokban józan ésszel átbeszélnek egy – egy bibliai szakaszt, mellőzve mindenféle magasztos frázist. Nem teológusok, nem akarják megmondani a frankót, de vannak kérdéseik és szívesen meghallgatnak minden véleményt. Az lesz tagja a diákkörnek, aki tagnak érzi magát. Semmi sem kötelező, még frizbizni sem. :)

– Azt hiszem, elég egyedi csoport vagytok…

– Meg fogsz lepődni. Országszerte majd negyven hozzánk hasonló csoportosulás létezik több mint húsz egyetemen. Különböző városokban, más - más karokon, eltérő emberek vagyunk, de vannak dolgok, amik mégis közösek bennünk. Keresztények vagyunk – Mind egy és ugyanazon Istenben hiszünk és hozzá imádkozunk, s ez a legfontosabb jellemzőnk. Ez a hit hozott össze minket egy csapatba, ez formált közösséggé. Evangéliumiak vagyunk – ez egy mozgalom a kereszténységen belül, amely első számú tekintélynek a Bibliát ismeri el. Ezért fontos számunkra a Szentírás közös olvasása. Felekezetköziek vagyunk – Vannak a diákkörökben baptisták, evangélikusok, reformátusok, katolikusok, ortodox vallásúak, karizmatikusok, golgotások és még sorolhatnám. Sok dologban nem értünk egyet, de mégis el tudjuk egymást fogadni és szeretni. Öntevékenyek vagyunk – ez azt jelenti, hogy függetlenek. Ez szabadság, hogy a többi diákkör nem szól bele a mi életünkbe, és felelősség is. Magunk szervezzük meg életünket, programjainkat, mi döntjük el, milyen úton haladunk. Diákok csinálják az egészet társaikért. A vezetők is egyetemisták. Ettől olyan sokszínű a MEKDSz. Ezek a MEKDSz alapértékei is, mert mi diákok vagyunk a MEKDSz. 

– Jó jó, de akkor tulajdonképpen mi az a MEKDSz???

– A diákkörök összessége, ugyanakkor egy kicsit több. Egy Magyarországon hivatalosan is bejegyzett keresztény civil szervezet, ami a diákköröket fogja össze. Tulajdonképpen azok szövetsége. Még 1907-ben alapította tíz diák, az akkor már létező körök képviselői. 1949-ben a szervezet föloszlatta magát, negyven éven át nem létezett és nem is létezhetett hivatalosan, de azért a szocializmus idején is találkoztak hívő fiatalok, „névnapi és születésnapi ünnepségeken”, hogy együtt lehessenek. Az 1947-en alakult Nemzetközi Evangéliumi Diákszövetség (IFES) is támogatta a magyarokat, így a rendszerváltás után hamar nagy lelkesedéssel alakult újra a hazai szervezet. Ma, Istennek hála Közép-Európa legszerencsésebb helyzetben lévő diákszövetségének számít. 

– Mit is csinál a MEKDSz? 

– Támogatja a diákköröket és a tagokat. Jelenleg öt állandó munkatárs dolgozik az irodában és azon kívül, hogy segítse a kommunikációt például a debreceni és a veszprémi diákkör között. Konferenciákat, táborokat szerveznek. Figyelemmel kísérik és tanácsaikkal segítik a diákkörök életét idősebb MEKDSz-esek segítségével. A diákkörben jelen lévő segítőket szilászoknak nevezik, míg a mentorok a diákkörvezetőkre fordítanak figyelmet. A MEKDSz missziós szervezet, hiszi, hogy Isten a hívő diákokon keresztül akarja megszólítani a többi egyetemistát. Nagy hangsúlyt fektet a személyes és bensőséges kapcsolatra Isten és ember, de ember és ember között is. 

– Szép célok, de hogy néz ez ki a gyakorlatban?

– A MEKDSz-nek van össz-vissz negyven diákköre szerte az országban, diákkörönként 5-40 emberrel. Persze, közülük nem mindenki lesz „megdeszes”. Ellentétben a diákkörökkel, itt már van tagság, ahogy alapszabály és hitvallás is. Ez azért van, mert civil szervezetről beszélünk, amely jogosult az adó egy százalékára. Ebből fedezik a különféle programok szervezését és a munkatársak fizetését. Az lehet tag, aki elfogadja a hitvallást és aláírja a belépési nyilatkozatot. De ez csak a formaság. A MEKDSz-t nem a papír teszi, hanem azok, akik szívügyünkek érzik, s mondjuk már dolgozó felnőtt emberekként kiveszik a szabadságukat és megszervezik a nyári tábort. A két legnagyobb rendezvény az évente megrendezett nyári és téli tábor, ahol több napot töltenek együtt „megdesz-tagok”, nem tag „megdeszesek” és nem „megdeszesek”. Nagy öröm látni, ahogy a személyes találkozások eloszlatják az emberekben meglévő előítéleteket, és katolikusok is örömmel jönnek az egyébként protestáns alapítású, de felekezetközi szervezet táborába.

– És mik a tervek őszre?

– Néhány „megdeszes” diák azzal állított be az irodába, hogy szeretnének egy többnapos keresztény fesztivált szervezni a budapesti egyetemistáknak. A négy helyszínen zajló rendezvénysorozat a nem hívőket célozza meg, le akarja dönteni az előítéleteket a keresztényekkel szemben, meg akarja mutatni, milyenek is vagyunk valójában, és olyan témákkal is foglalkozik, melyek a leginkább érdeklik a fiatalokat – saját bevallásuk szerint. A november 2. é 5. közé megálmodott fesztivál négy budapesti egyetemen kap helyet, ha Isten is úgy akarja. Reméljük, az érdekes programok sok fiatal érdeklődését felkeltik. Igyekszünk, hogy akit a kíváncsiság odacsábít, az ne térjen haza csalódottan. A rendezvény neve: „FOLYTKÖV”.

– Köszönöm a segítséged! – vetettem véget a beszélgetésnek. Kedves fiatal Olvasó! A MEKDSz azt üzeni Neked is: FOLYTKÖV. 

Szerző: Feke György