Beszterczey András - Éppen túl vagyok a 4. X-en! Feleségemmel 4 fiúgyermekünket nevelgetjük. Szakvizsgázott református lelkész, általános iskolai tanító, vallástanár és szociálgerontológus a hivatásom. Az életem a nevelésnek és a gondoskodásnak egy különös elegye. Jelenleg a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonnak vagyok az intézményvezetője és az országos református szociális módszertani munkáért is én felelek.
Teher vagy ajándék? - felelősség a szüleink iránt
„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert.” (III.Móz. 19,32)
„Apám fiának - anyám lányának” lenni egy fogyasztói társadalomban...avagy tényleg elhagyja a férfi apját és anyját?
Megöregedni egy fogyasztói társadalomban…avagy kit övezek én fel, és ki övez fel engem az utolsó időkben?
Áldás vagy átok az öregség? Gyermeki felelősség – mettől meddig?
 

Hajdú Zoltán Levente - Feleségemmel, Andival egy észak-somogyi, a Balatontól mindössze néhány kilométerre fekvő kedves kis faluban, Szóládon élünk. 1998 óta vagyok lelkipásztor itt, ahol az utóbbi évtizedben megelevenedett a gyülekezeti élet, sokrétű gyülekezeti munka folyik kicsik és nagyok örömére egyaránt. A lelkipásztori munkában a személyességet és a közvetlenséget tartom elsődlegesnek.
Nincs reménytelen gyülekezet - Számomra a gyülekezet nem múzeum, szép emlékek tárháza, hanem otthon, élő, eleven közösség. Mint etikát, ember- és társadalomismeretet is már közel tíz éve tanító lelkipásztor, szívesen foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyek a helykeresésről, a helyünkre találásról, a közösségépítésről szólnak.

Horváth Mari - Levente (több mint huszonöt éve!) hű társa, öt gyermekük édesanyja. Eredetileg kémia-fizika szakos tanár, majd - miután már évek óta részt vett a szenvedélybetegekkel való munkában (Bonus Pastor Alapítvány, Magyarózd), szociális munkássá képezte át magát. Jelenleg is az ózdi drogterápiás otthonban dolgozik, családterapeuta.

Témája: hűség és elköteleződés a társkapcsolatban

Ma már szinte klissészerű, ahogy ismétlődnek a párkapcsolatokra vonatkozó kérdéseink, mégis jó volna ezekről együtt közösen elgondolkodni: Van-e értelme ma házasságot kötni, mikor a megkötött házasságok majdnem fele felbomlik? Élettársi kapcsolat? Látogató kapcsolatok? Vagy inkább egyedül? Ha becsukok minden ajtót, mit tehetek, mikor már semmi nem működik? Csak azért legyek hűséges, mert keresztény vagyok? 

Kovács Endre - Endi szülők nélkül nőtt fel, igazi önmagára először akkor talált, amikor 19 évesen Krisztussal találkozott. Először agrármérnöknek tanult, a rendszerváltozás évétől 3 évig a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazótitkára, majd 1992-től a Barnabás Csoport munkatársa. Felesége, Kati, lelkigondozó. Szolgálatukban mindketten a lelkipásztorok és a gyülekezeti vezetők lelki életének ápolására és segítésére törekszenek. Endire nagyban hatottak teológiai tanulmányai, melyeket a keresztény lelkiség témakörében végzett Kanadában, a Vancouveri Regent College-ban. Endi jelenleg különféle felekezetű gyülekezetekben tanít, mentori kapcsolatokat ápol, a lelki életről ír, valamint a Szív Közösség és az  Imago Christi nevű lelkiségi közösségeket építi.
Ki vagyok én, Uram? - Önismeret és istenismeret - Manapság, csupán azért, mert „abszolút” alapokra hivatkozol, nem vesznek komolyan. Sokakat irritál az „objektív igazságokra” hivatkozás – az igazság köntösében sok bántásnak voltak már tanúi: a mai kor következetességet keres. 
A hűség megélésében mimagunk is építünk az önismeretre: honnan tudjuk, hogy a megfelelésvágy vagy a járt út biztonságához ragaszkodás mozgat; vagy igazi énünk elismerése és ápolása kívánja meg a lojalitást? Mindkettő megeshet … ! Merre visz minket az önismeret? Az önismerés csak „köldöknézegetés” – hiszen az önismeret belülről ered, az isteni kijelentés pedig tőlünk független?

Keserű György, piarista szerzetes - Szegeden a Tesco mellett lakom. Viszonylag gyakran átugrom egyet „kirándulni”, mert ez a hely még velem is elhiteti, hogy itt minden kapható… Mintha az életünk is ilyen lenne, hogy száguldunk a sorok között, előttünk a sok lehetőség, és pakolunk is bőven, de igazából sokkal többet szeretnénk, egész pontosan mindent! Ennyi bevezető után egy kicsit magamról. Életem eddigi 34 éve alatt én is nagyon sok mindent kipróbáltam és elvégeztem: teológia, magyar szak, mentál, pszichodráma, emellett: gitár és némi sport (kettlebell, foci). Jelenleg a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban tanítom a tárgyaimat, vezetem a diákszínpadot, a kollégiumot, és természetesen végzem a papi feladataimat a templomunkban. Azzal, hogy 2004-ben véglegesen a piarista szerzetesélet mellett döntöttem, életem alapvető iránya és keretei rögzültek. Ugyanakkor az utóbbi időben elég sok átrendeződés figyelhető meg. Az evangélium szelleme kezd egyre inkább hatással lenni az életemre: jobban szeretném a szegényeket szolgálni, és radikálisabban dönteni mindenkor a szeretet mellett. A hosszúhétvége témája engem is elgondolkodtatott: hol tartok, merre szeretnék tovább menni? Erre a vizsgálódásra hívom mindazokat, akiket érdekel a nagy kérdés (Mit csináljak?), ezzel komolyan szeretnének foglalkozni, és ehhez a spiritualitás kínálta válaszokkal is szeretnének megismerkedni.
Helyemen vagyok? Van-e helyem? - Mottó: „Bizony, rejtőző Isten vagy te, Izrael Istene, szabadítója.” (Iz 45,15) Állítom, hogy az emberélet legnagyobb kérdése így hangzik: „Mit csináljak?” És ebből kiindul egy hosszú-hosszú tűnődés, valahogy így: „Mit csináljak? Sok mindent szeretnék kipróbálni. Csak úgy, tét nélkül. Mert majd egyszer elérkezik az én időm, amikor mindaz, amit kipróbáltam, együtt lesz, és összegezve használhatom. És addig is mit csinálok? Egy projekt itt, egy meg ott. Mindig felvillan valami… De az igazi, az egész sehogy sem akar összeállni. És közben telik az idő.” Mindezzel az a baj, hogy hiányzik belőle valami alapvető: döntés egy igazi cél mellett!
Nem feladata a szemináriumnak, hogy ki-ki meghozza a nagy döntést. Viszont sok minden együtt lesz ebben a másfél órában ahhoz, hogy valaki munkához lásson: bevezetés, tanítás (Mitől lesz helyes egy döntés?) − kérdések és elmélyülési szakasz (találkozás önmagunkkal) − megosztás (találkozás egymással a téma fényében). Mindehhez igyekszem rendelkezésetekre állni egy olyan életúttal, ahol szintén jelen van „a” kérdés, de nem űzve és kínlódva, hanem jólesően inspirálva.