Médiakapu (Pázmány)

Mostohagyerekek

Keresztény közösségek az egyházak árnyékában

2010-04-28

Egész napos programsorozattal ünnepelte a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) 20 éves fennállását. A szervezet volt elnöke viccesen megemlítette, hogy hat éve a 100. évfordulót ünnepelték.

Ez a látszólagos képtelenség jól mutatja a magyarországi keresztény szervezetek huszadik századi hányattatott sorsát.

Hat óra huszonöt. Még csak nem is reggeli, inkább hajnali napsugarak tükröződnek a nyolcadik kerület hajdani tisztviselőlakásainak ablakán. Hallgatagon ballagunk egy lepukkant raktár és egy sínpár mentén, mely a semmiben végződik. Valamikor villamos járt erre is. Nyolcan vagyunk, én megyek elől, s a többiek megbíznak bennem, pedig nem ismerem a járást. Nyugtalanul figyelem az utcanévtáblákat, s csak akkor nyugszom meg, mikor meglátom Écsi Anikót. Ő tudja az utat a volt Ganz-kultúrházba (ma RHEMA központ), a MEKDSZ-ünnep helyszínére.

1904-ben alakult meg először a diákszövetség, innen a volt elnök, Bukovszky Ákos említett vicce. A kommunista hatalomátvátellel egy időben feloszlatta magát, de 1989-ben életre kelt 150. civil szervezetként. A rendszerváltás utáni első titkár, Bernhardt Dóra így emlékezik arra az időszakra: „Még egyetemista voltam, amikor az 1980-as évek elején meghívást kaptam az IFES Ausztriában tartott európai diákkonferenciájára. Itt nagy hatással volt rám az a felszabadult, mégis intelligens hit, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül összekötötte a résztvevő diákokat. Attól kezdve, amikor tudtam, részt vettem az itthoni keresztény diákcsoport nyári táboraiban, havi alkalmain. Sokat tolmácsoltam a vendég előadóknak, és tagja lettem a vezető csoportnak. A rendszerváltáskor úgy éreztük, a diákszövetség további fejlődéséhez szükséges, hogy valaki teljes idejében ennek a munkának szentelje az idejét.”

Anikó, az ünnep főszervezője, kedves, mosolygós lány. Mindenkinek talál feladatot:
- De jó, hogy jöttök! Mindjárt megjön a furgon és kezdődhet a pakolás.

- Mit hová tegyünk?
- A bejáratnál tablók lesznek, jobbra a MEKDSZ-múzeum, balra tematikus paravánok, hátul pedig a Czivil utcza. Ott fognak bemutatkozni a MEKDSZ-szel kapcsolatban álló keresztény szervezetek.
A helyszínek épülnek, a zenészek hangolnak, az ezerfős patinás terem kezd megtelni érkező emberekkel és az elmúlt huszonöt év emlékeivel.

A második világháború előtt virágzottak a keresztény szervezetek, de a hatalomra jutó kommunista párt megszüntette vagy tevékenységük beszüntetésére kényszerítette azokat. A szerveződéseket betilthatták, de a vágyat nem tudták megszüntetni az emberekben, s a nyolcvanas évek végén, kilencvenes években egymás után jöttek létre különféle szolgálatokra specializálódott közösségek. Megalakulásukat nyugat-európai egyházak és szervezetek is segítették, adományaikra a mai napig nagy szükség van.

Közülük harmincat hívtak meg a MEKDSZ-munkatársak, hogy bemutatkozzanak a jubileumi találkozón. A Czivil utczán sétálgatva belebotlottam a Sófár, a Szentírás Szövetség, az SDG, a FÉK, a KEVE, Barnabás csoport standjaiba, elbeszélgettem tagjaikkal.
– Táborokat szervezünk – mondja a Szentírás Szövetség munkatársa, Tamás. – Pontosabban sport- és angoltáborokat – teszi hozzá a magas szakállas férfi, s már mutatja is laptopon a prezentációt. A képekről boldog gyerekek mosolyognak rám.

Sajnos, nem mindegyik élvezi az egyházak bizalmát. Az anyagi gondok mellett a mostohagyermekséggel is meg kell küzdeniük. „Ez a jelenség leginkább a felekezetek közötti szervezeteket érinti, mint amilyen a MEKDSZ is. A félelem érthető, hisz a történelmi egyházak sok kérdésben nem tudnak megegyezni, attól is félnek, hogy a fiatalokat elszívják ezek a közösségek a gyülekezetekből. Pedig mi a gyülekezetek meghosszabbított karja szeretnénk lenni”, fogalmazott a MEKDSZ főtitkára, Járay Márton. Azt is elmondta, azért fontos számukra a felekezetköziség, mert egységben könnyebben el tudják érni Krisztus üzenetével csoporttársaikat a hívő egyetemisták.

A MEKDSZ-ünnep mégsem a nehézségekről szólt, hanem a találkozásról, az Isten iránti háláról, a közös múlt felidézéséről. A nehézségek, a történelem viharai ellenére a keresztény közösségek még talpon vannak, s talán pont azért, mert ahogy azt ezen a napon megtapasztaltam, élő hitük van Istenben.

Szerző: Feke György