Reflap 72 óra beszámoló
http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1389/
LIV. évf. 43. sz. - 2010-10-24 - Jakus Ágnes
Az elmúlt hétvégén mintegy 4500 önkéntes mozdult meg szerte az országban, hogy valamilyen karitatív, fejlesztő vagy ökológiai projektet valósítson meg a 72 óra kompromisszum nélkül nevű akció keretében. A kezdeményezés, amely Ausztriában indult, valamint Svájcban és Németországban is nagyon sikeresnek bizonyult, harmadik alkalommal mozgatta meg hazánk vállalkozó szellemű fiataljait és örökifjait. A három nap során közel 250 projektet sikerült kivitelezni, amelyek során az önkéntesek többek között műsorokat adtak idősek otthonában, ételt osztottak hajléktalanoknak, szemetet szedtek vagy épület-felújítási munkálatokban vettek részt.
Az akció szervezője, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) felhívta számos település polgármesterének figyelmét a 72 órás akcióban rejlő lehetőségre, így az intézmények saját szükségleteik szerint kérhették önkéntesek segítségét egy-egy feladat ellátására a helyi koordinátoroktól. Az önkéntesek egy része nem tudta előre, hogy milyen feladat vár rá, másik része maga ajánlotta fel szolgálatait egy-egy embercsoport megsegítésére. Nem minden projekt kivitelezése tartott három napig, de aki kedvet érzett, akár mindhárom napját rááldozhatta más és más feladatok ellátására.
Felekezeteken és határokon átívelő összefogás
A katolikus, a református és az evangélikus egyházak tagjai mellett kisebb létszámú felekezetekhez tartozó hívek is részt vettek a megmozdulásban. Szolnokon egy református házaspár, Kozák Csaba és Kozákné Kovács Ildikó szervezte meg a hétvégi akciót, amelyhez 729 önkéntest toboroztak, köztük száz honvédet is. A nem egy esetben felekezetileg is vegyes összetételű 38 szolnoki önkéntes csapat 31 projekt megvalósításában vett részt városszerte.
Az elmúlt hétvégét nemcsak hazánkban, hanem Bosznia-Hercegovinában is kompromisszum nélkül töltötték az önkéntesek. Ez lehetőséget adott arra, hogy az összefogás határait kiszélesítve magyar fiatalok Szarajevóban, bosnyák önkéntesek pedig Budapesten töltsék a 72 órát. Szombathelyen és Székesfehérváron osztrák fiatalok kapcsolódtak be a helyi programba, egy fővárosi anyaotthon kialakítási munkálataiban pedig egy perzsa, egy svéd és egy ciprusi egyetemista vett részt a MEKDSZ nemzetközi diákköréből, akiknek a lakásfelújítás után még maradt energiájuk és kedvük egy focimeccsre is a helyi gyerekekkel.
A kint és a bent találkozása
A szombati napon Gödöllőn a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában a helyi református líceum gimnazistái teljesítettek szolgálatot. A fiatalok magyartanáruk vezetésével kerti munkálatokat végeztek: a lehullott faleveleket gereblyézték össze, lemosták és elraktározták télire a kerti bútorokat.
Kovácsné Blaskó Mariann, mentálhigiénés szakember nagy örömmel és szeretettel fogadta a feladatukról mit sem sejtő diákokat a reggeli órákban, majd egy rövid eligazítás után maga is bekapcsolódott a kinti feladatok elvégzésébe. Mariann elmeséli, hogy a bentlakásos intézményben nemcsak idősek, hanem fiatal mozgássérültek is élnek, akik általában életük végéig itt laknak. Az idősek között betegek is vannak, akik többnyire Alzheimer-kórban szenvednek.
Az egyik lakó, Tóth István kerekesszékében levegőzött épp a kertben a munkálatok idején. Pisti majdnem mindennap jár idekint. Örül annak, hogy a fiatalok kicsit rendbe teszik a hatalmas kertet. „Van itt ugyan egy kertészünk, aki el tudta látni az udvart, de sok a munka. Mindig örülünk, ha jönnek nekünk segíteni, akár szalonnát sütni, akár elvinni minket sétálni, akár műsort adni.” Pisti sokszor részt vett már ilyen programokban. „Mivel nagyon el vagyunk zárva a külvilágtól, öröm, ha jönnek külsősök, és előadnak valamilyen műsort, vagy ha játszanak velünk. Ilyenkor én is szeretek velük sétálni” – meséli.
Mi fér bele 72 órába?
Pénteken, a rendezvény budapesti megnyitóján a három történelmi egyház vezetői a nagyszabású vállalkozás előtt állva megosztották bátorító gondolataikat a Szent István-bazilika előtti téren megjelent önkéntesekkel. Szabó István dunamelléki református püspök megjegyezte, hogy bár ő maga nem biztos, hogy beleférne a megmozdulás logójával ellátott pólójába akár 72 óra után sem, de ekkora időintervallumba – ha bizonyos szempontból kevésnek is bizonyulhat – mégis beleférhet minden. A püspök arra utalt ezzel, hogy három nap alatt végezte el Krisztus a megváltói küldetését. Azt a három napot két vacsora, a nagycsütörtöki utolsó és az emmausi tanítványokkal töltött első vacsora keretezte. „Figyeljétek és tartsátok be ezt a sorrendet: mindig az utolsótól haladunk az első felé egy olyan világban, ahol minden a feje tetejére van állítva” – fogalmazott a püspök. Szabó István arra buzdította az önkénteseket, hogy olyan tájakhoz és emberekhez próbáljanak eljutni, akiket a világ utolsókként tart számon, azzal a reménységgel, hogy végül eljussanak és másokat is eljuttathassanak a legelsőhöz, magához Istenhez.
Az idén minden eddiginél több résztvevőt és a szeretet minden eddiginél több arcát felmutató hétvége során a résztvevőknek ez minden kétséget kizáróan sikerült is.
Parókia.hu Megéltük Kálvin egy napját
http://www.parokia.hu/beszamolo/mutat/69/
2010. február 22., hétfő
Megéltük Kálvin egy napját
Budapesti Ifjúsági Találkozó
Február 13-án szombaton Kálvin egy napját járhatták végig az ifisek.
A riporthoz a diót a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) biztosította, akik egy interaktív kiállítással készültek erre a napra.
"Szerettük volna Kálvinnak azt a tulajdonságát megragadni, hogy rengeteget imádkozott, hosszú csendességeket tartott. Ehhez készítettünk egy kiállítást. Az egyes állomások arra irányulnak, hogy aki végigmegy rajtuk, egy kicsit elcsendesedhessen" - mondta Csákai István, a diákszövetség PR-felelőse.
Az egyik ilyen állomás volt a diótörés, amit Jónás története kapcsán tettek be a szervezők a kiállításba.
"Azt próbáltuk megjeleníteni, hogy az ember életének vannak olyan szakaszai, amikor körülveszik a hullámok, mélyre kerül. De ha ilyenkor Istenhez fordul, akkor megszabadul és a dió feltörése azt jelképezi, ahogy kiszabadulunk a bezártságból."
Egerszín Téli Tábor előzetes
Egerszin.hu
2011. február 2.
Nagy Kata
Holnap kezdődik és vasárnapig tart a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség évek óta visszatérő téli tábora Egerben.
A MEKDSZ egy olyan missziós szervezet, amely az egyetemeken és főiskolákon összegyűjti és közösségbe fogadja különféle felekezetű, más-más szükségletekkel rendelkező, elérő érdeklődésű és vérmérsékletű diákokat, hogy istenimádatra hívja, egységbe kovácsolja, gondolkodásukban képezze és misszióra buzdítsa őket.
Ízelítő:
* “Kereszténység a közéletben” - Schanda Tamás
* Mit kezdjek az életemmel?- Szabados Ádám
* Mit kezdjünk a szétszakadozott keresztyénséggel, avagy a felekezetekkel? - Szalai András
* „AZ , AKI VAN” ( -és más vallások) - Máthé Miklós
* Diák Alpha kurzus - Rátkay János
* Az érzéseim – út az Isten felé vagy csapda? - Chevallier Laetitia
* Érdeklődő vagyok, Hozd össze barátaidat Jézussal! - Palotai Kriszta és Horváth DaniVajk
* Inkarnációs misszó - Cs. Nagy Zoltán
* Szex - Seben Glóri
* A kegyelem a gyakorlatban - Dr. Molnár Sándor
* What Would Jesus Drink? - Kiss Sámson Endre
* Lelki ajándékok - Végh Noémi
* Gondolkodás szerepe a hitemben! - Schauermann Tamás
Pázmány Médiakapu MEKDSZ ünnep beszámoló
Médiakapu (Pázmány)
Mostohagyerekek
Keresztény közösségek az egyházak árnyékában
2010-04-28
Egész napos programsorozattal ünnepelte a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) 20 éves fennállását. A szervezet volt elnöke viccesen megemlítette, hogy hat éve a 100. évfordulót ünnepelték.
Ez a látszólagos képtelenség jól mutatja a magyarországi keresztény szervezetek huszadik századi hányattatott sorsát.
Hat óra huszonöt. Még csak nem is reggeli, inkább hajnali napsugarak tükröződnek a nyolcadik kerület hajdani tisztviselőlakásainak ablakán. Hallgatagon ballagunk egy lepukkant raktár és egy sínpár mentén, mely a semmiben végződik. Valamikor villamos járt erre is. Nyolcan vagyunk, én megyek elől, s a többiek megbíznak bennem, pedig nem ismerem a járást. Nyugtalanul figyelem az utcanévtáblákat, s csak akkor nyugszom meg, mikor meglátom Écsi Anikót. Ő tudja az utat a volt Ganz-kultúrházba (ma RHEMA központ), a MEKDSZ-ünnep helyszínére.
1904-ben alakult meg először a diákszövetség, innen a volt elnök, Bukovszky Ákos említett vicce. A kommunista hatalomátvátellel egy időben feloszlatta magát, de 1989-ben életre kelt 150. civil szervezetként. A rendszerváltás utáni első titkár, Bernhardt Dóra így emlékezik arra az időszakra: „Még egyetemista voltam, amikor az 1980-as évek elején meghívást kaptam az IFES Ausztriában tartott európai diákkonferenciájára. Itt nagy hatással volt rám az a felszabadult, mégis intelligens hit, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül összekötötte a résztvevő diákokat. Attól kezdve, amikor tudtam, részt vettem az itthoni keresztény diákcsoport nyári táboraiban, havi alkalmain. Sokat tolmácsoltam a vendég előadóknak, és tagja lettem a vezető csoportnak. A rendszerváltáskor úgy éreztük, a diákszövetség további fejlődéséhez szükséges, hogy valaki teljes idejében ennek a munkának szentelje az idejét.”
Anikó, az ünnep főszervezője, kedves, mosolygós lány. Mindenkinek talál feladatot:
- De jó, hogy jöttök! Mindjárt megjön a furgon és kezdődhet a pakolás.
- Mit hová tegyünk?
- A bejáratnál tablók lesznek, jobbra a MEKDSZ-múzeum, balra tematikus paravánok, hátul pedig a Czivil utcza. Ott fognak bemutatkozni a MEKDSZ-szel kapcsolatban álló keresztény szervezetek.
A helyszínek épülnek, a zenészek hangolnak, az ezerfős patinás terem kezd megtelni érkező emberekkel és az elmúlt huszonöt év emlékeivel.
A második világháború előtt virágzottak a keresztény szervezetek, de a hatalomra jutó kommunista párt megszüntette vagy tevékenységük beszüntetésére kényszerítette azokat. A szerveződéseket betilthatták, de a vágyat nem tudták megszüntetni az emberekben, s a nyolcvanas évek végén, kilencvenes években egymás után jöttek létre különféle szolgálatokra specializálódott közösségek. Megalakulásukat nyugat-európai egyházak és szervezetek is segítették, adományaikra a mai napig nagy szükség van.
Közülük harmincat hívtak meg a MEKDSZ-munkatársak, hogy bemutatkozzanak a jubileumi találkozón. A Czivil utczán sétálgatva belebotlottam a Sófár, a Szentírás Szövetség, az SDG, a FÉK, a KEVE, Barnabás csoport standjaiba, elbeszélgettem tagjaikkal.
– Táborokat szervezünk – mondja a Szentírás Szövetség munkatársa, Tamás. – Pontosabban sport- és angoltáborokat – teszi hozzá a magas szakállas férfi, s már mutatja is laptopon a prezentációt. A képekről boldog gyerekek mosolyognak rám.
Sajnos, nem mindegyik élvezi az egyházak bizalmát. Az anyagi gondok mellett a mostohagyermekséggel is meg kell küzdeniük. „Ez a jelenség leginkább a felekezetek közötti szervezeteket érinti, mint amilyen a MEKDSZ is. A félelem érthető, hisz a történelmi egyházak sok kérdésben nem tudnak megegyezni, attól is félnek, hogy a fiatalokat elszívják ezek a közösségek a gyülekezetekből. Pedig mi a gyülekezetek meghosszabbított karja szeretnénk lenni”, fogalmazott a MEKDSZ főtitkára, Járay Márton. Azt is elmondta, azért fontos számukra a felekezetköziség, mert egységben könnyebben el tudják érni Krisztus üzenetével csoporttársaikat a hívő egyetemisták.
A MEKDSZ-ünnep mégsem a nehézségekről szólt, hanem a találkozásról, az Isten iránti háláról, a közös múlt felidézéséről. A nehézségek, a történelem viharai ellenére a keresztény közösségek még talpon vannak, s talán pont azért, mert ahogy azt ezen a napon megtapasztaltam, élő hitük van Istenben.
Szerző: Feke György
Hídmagazin A MEKDSZről
2010.04.19 Seben Glória cikkvázlata
Élő kövekből épült lelki otthon-
a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség bemutatása
„Az emberek szülőotthonokban születnek, viszont házakban laknak.” - szólt hozzám egy ifjúsági találkozón Győri János Sámuel. Arról volt szó köztünk, hogy miután eljutottam a Jézus Krisztusban való élő hitre, szükségem van egy gyülekezetre, egy lelki otthonra, ahol Isten tovább tudja bennem végezni azt a nagyszabású munkát, amelyet már elkezdett. Ma már teológus-lelkész szakon tanulok az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, és a közösség, amelyben újjászülettem, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, röviden MEKDSZ(ejtsd: megdesz). Ők az én szülőotthonom, akik bábáskodtak, míg Isten Lelke vajúdott velem, dacos és öntörvényű vidéki egyetemistával.
Miről lehetett őket megismerni? Jól érezték magukat együtt. Pedig nagyon különböztek. Szerették egymást. Nagyokat nevettek. Mindig számíthattak egymásra. Mindig számíthattam rájuk. Szenvedélyesen szerették a Názáreti Jézust, Mesterüket, komolyan hitték, hogy halálosan szerette őket, komolyan vették, hogy Ő most is él, és bárhová követték volna. Ott találkoztam azzal az ingyenes, feltétel nélküli szeretettel, amely csakis Istenből fakadhat.
A MEKDSZ-t 1904-ben alapították meg, tagjai voltak Weöres Sándor költő, Ferdinánd István egykori evangélikus teológiai tanár, Tildy Zoltán kormányzó és miniszterelnök, Karácsony Sándor nyelvész pedig elnöke volt, mielőtt 1948-ban betiltották. Újjáalakulására a rendszerváltást követően az elsők között került sor, ami annak köszönhető, hogy már a megelőző években is komoly aknamunka folyt: külföldi munkatársak segítségével a MEKDSZ-t földalatti szervezetként működtették. Ennek a korszaknak emblematikus alakja Herjeczki Kornél, aki ma a Harmat Kiadó igazgatója.
A szervezet fő döntéshozó testülete a Közgyűlés, amelyet évente legalább egyszer, a Téli Konferencián hívnak egybe. Itt döntenek a költségvetésről és zárszámadásról, közhasznúsági jelentésről, és a Vezetőség tagjait is megválasztják. A Vezetőségnek öt diák és öt szenior (diplomás MEKDSZ-tag) tagja van, ők az Elnök (jelenleg a metodista Pásztor Zoltán) és a Titkár (jelenleg a református lelkész, Járay Márton) vezetésével a stratégiai döntéseket fogalmazzák meg. A Titkár a munkatársi gárdát is koordinálja. Jelenleg öt főállású és két félállású munkatárs, valamint két önkéntes dolgozik a magyarországi egyetemi misszióban.
Merthogy a MEKDSZ legfőbb elhívása a diákmisszió. Magyarország felsőoktatási intézményeiben segít felekezetközi, öntevékeny diákköröket létrehozni és működtetni. Az öntevékenység azt jelenti, hogy a munkatársak csak ötleteket és segítséget nyújtanak, a diákkör önálló: maga közül választ vezetőket, maga találja ki konkrét programját és azokat a tevékenységeket, melyekkel jelen lehet a körülötte élő egyetemi világ életében és hirdetheti az Örömhírt.
Az, hogy a MEKDSZ-ben számos keresztyén felekezet tagjai együtt hirdeti Krisztust, óriási erőt képvisel, hiszen a köztük lévő szeretet és egység meg tudja szólítani azokat a fiatal értelmiségieket, akik neveltetésük vagy előítéleteik miatt sohasem lépnék át egy templom vagy egy gyülekezeti ház küszöbét. Másik fontos célja a szervezetnek, hogy a gyülekezetekben felnőtt fiatalok számára megtartó erő és fejlődési lehetőség legyen az egyetemi évek alatt, amikor sokan nem tudnak kapcsolatot tartani az otthoni gyülekezettel, és gyökértelenné válnak. A diákkörben azonban megtanulnak csoportot vezetni, pályázatot írni, programot szervezni, a hitükről szabadon és értelmesen beszélni. Egyszóval az érett keresztyén értelmiségi életére készülnek.
A diákkörökben legfőbb érték az evangélium hirdetése szóval és tettel, a közös imádkozás és dicsőítés - és természetesen a Biblia tanulmányozása, amivel kreatívan és nagy felelősséggel foglalkoznak. 2007-ben egy nagyszabású projekt, a VagyOK-program keretében országszerte 10 ezer, modern illusztrációkkal ellátott János evangéliumát osztottunk szét, majd hasonló külsővel elkészült az Érdeklődő vagyok című bibliatanulmányozó füzet. Ez kifejezetten olyan csoportok számára készült, ahol azok tanulmányozzák János evangéliumát, akik szinte semmit sem tudnak Jézusról vagy a keresztyénségről. 2009 novemberében angol mintára megszerveztük a Folytköv programsorozatot a budapesti egyetemeken, ahol a főelőadó Szeverényi János evangélikus lelkész volt, és számos ötletes programmal hívtuk fel az egyetemisták figyelmét a diákkörök létezésére.
Téli Diákkonferenciánk minden februárban 500 fiatalt vonz, a Nyárin kb. 100-120 fő vesz részt. Ez utóbbit készülünk átalakítani egy komoly hitvédelmi kihívásokra felkészítő táborrá. A MEKDSZ-nek van lelkigondozói szolgálata és képzése, vezetőképzői, szenior-hálója (mely a dolgozó keresztyén értelmiségieket köti össze) és El Mondo blogja (ez utóbbi szolgálatával a keresztyén és nem keresztyén értelmiség közötti találkozási lehetőséget biztosítja egy csésze finom fekete mellett). Jelenleg kb. 600 diák jár a diákkörökbe. Az egyetlen missziós szervezet Magyarországon, mely kizárólag belföldi adományokból tartja fönn magát (melyeket köszönettel elfogad). Közhasznú, ezért az SZJA civil szervezeteknek felajánlható 1%-át is sikerrel fel tudja használni az egyetemi misszió érdekében. Két határon túli önkéntest is foglalkoztat. A legjelentősebb keresztyén diákmozgalom Közép-Európában, és Magyarország legfontosabb evangéliumi szervezetei közé tartozik. Ernyőszervezete az IFES (International Fellowship of Evangelical Students, Evagéliumi Diákok Nemzetközi Szövetsége), mely a világ hasonló egyetemi szervezeteivel köt össze bennünket. Jelenleg 36 diákkör van Magyarországon, a legfiatalabb a 2009 októberében megalakult felekezetközi teológus diákkör, melyben baptista, református és evangélikus teológiai hallgatók alkotnak imádkozó és bibliatanulmányozó közösséget. Itt van most egy újabb lelki otthonom. Csupa élő kőből, a testvéreimből és belőlem áll.