http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1459/

Hajó az ifjúsági munka

LV. évf. 9. sz. - 2011-02-27 - Bagdán Zsuzsanna

Harmadik alkalommal találkoztak a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek képviselői, hogy közös ügyeikről egyeztessenek, és folytassák a Generális Konvent ifjúsági bizottságának hat éven át szünetelő munkáját. A gyanúsan protokollszagú találkozó igen hamar felszabadult, csapatépítő hétvégévé változott, ahol a résztvevők a fogadó Kárpátaljai Református Egyházzal is megismerkedtek február 16. és 18. között Balazséron, a Bethánia Konferenciaközpontban.

„Hogy képzelik, hogy Ukrajnába jönnek, és nem beszélnek ukránul?” – reccsent ránk egy szigorú tekintetű határőrlány az ukrán–magyar határon. Ugyan ez volt a legkomolyabb atrocitás, ami a magyar küldöttséget érte kárpátaljai útján, de való igaz, hogy az ukrán határnak, sőt, egész Ukrajnának különleges kultúrája van. Szanyi György, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) elnöke áhítatában arról beszélt, hogy nagy divat a mismásolás, amit egy keresztyén ember nem engedhet meg magának. Sem az áramlopást, sem a sérelmek elhallgatását. A keresztyén ember nem lehet pancser, hanem ki kell állnia az igazáért, mert nem mindegy, milyen képet mutat a keresztyénségről a keresőknek, mint Pál és Szilász a filippi börtönőrnek, vagy mint az ifjúsági munkások a fiataloknak.

A fiatalok egyházról alkotott képét valószínűleg megrengette volna, ha látják vezetőiket az első esti csapatépítő játékokban – ugyanis a nagy gonddal berendezett teremben először egy hatalmas tornyot, aztán egy méretes hajót építettünk, hogy megtaláljuk a helyünket a következő napok építkezéseiben. A hajó legénysége a KRISZ mellett a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség, az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, az erdélyi Bethánia CE Szövetség, a magyarországi Bethánia CE Szövetség, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Református Fiatalok Szövetsége, a Soli Deo Gloria Diákszövetség, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség és az Ökumenikus Ifjúsági Iroda, a Szeretethíd valamint a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársaiból állt, illetve jelen volt egy-két kósza sajtós is. A legénység sajnos nem volt teljes – a kilenc egyházkerületi ifjúsági referensből csak egy volt jelen a jelképes hajóúton.

A találkozó második napján Sipos József, a KRISZ alelnöke arról beszélt, hogy Isten jelen van, vezeti és oltalmazza az ő népét, megmutatja a pihenés és az indulás idejét. Az ifjúsági fórum is ezekről az időkről egyeztetett, többek között a május 13–14. között Debrecenben megrendezendő testvérifi-kereső találkozóról, ahová minden egyházkerületből öt-öt ifi képviselőit várják, a Csillagpont szerepéről a testvérkapcsolatok építésében, illetve az október 7-re tervezett, Kárpát-medencei ifjúsági imaéjjelről, amelynek liturgiai javaslatát be is mutatták a találkozón, és amelyhez olyan komplex segédanyagcsomagot terveznek készíteni, hogy akár gyülekezeti, akár egyházmegyei szinten is tartalmas imaéjjel-alkalmat szervezhessenek belőle a résztvevők.

Délután a fórum Beregszászra utazott, hogy a kárpátaljai zsinati ülés ideje alatt suttyomban végigjárják a püspöki palotát, megtekintsék a kommunizmus mártírjainak emlékművét, majd megismerjék Beregszász központjában a református egyház intézményeit, ezek életét, és ellátogassanak a KRISZ főhadiszállására, a Kriszpontba is – a hírhedt beregszászi romatelepet csak autóból, kívülről néztük meg. A kárpátaljai, mintegy százötvenezer fős magyar közösségben ötvenegyezer egyházfenntartó él. Négy líceumot és számos diakóniai intézményt tartanak fenn, és jelentős romamissziós munkát végeznek. Bár anyagi forrásaik szűkösek, mégis nagy létszámú nyári táborokat tartanak, és egynapos ifjúsági konferenciájuk, a Lendület is közel kétezer fiatalt vonz. „Sosem pénzzel dolgozunk” – mondta Szanyi György, és hozzátette: a megszorításokra sosem válaszolnak megszorításokkal, hiszen Isten erős, ezt jól tudja tapasztalatból minden kárpátaljai. A Tesó című ifjúsági magazin is azóta színes, mióta nincs rá pénz – meséli mosolyogva Sipos József. Nemcsak pénz-, hanem lelkészhiány is van – hiába szolgál hat lelkész Beregszászon, még elférne egypár: a gyülekezetben minden reggel van istentisztelet, és az ifjúsággal, illetve a beregszászi főiskola fiataljaival is foglalkoznak. A diplomások nagy része kivándorol, ez komoly probléma – Szanyi György szerint a megoldás a munkára tanításban, a föld szeretetében és a példamutatásban van, amihez az adottságok jók: a fiatalok kilencven százalékát elérik programjaikkal.

Harmadnap, egy hosszúra nyúlt, spontán filmműhelyt követően Dancs Edina, a KRISZ ifjúsági lelkésze arra figyelmeztetett, hogy a vezetők felelőssége az indulásra hívás és a riadóztatás, amely kiváltság, de komoly felelősség is. A találkozó utolsó óráiban a közös képzések és az ifjúsági érdekképviselet témái után a 2012-es év központi témájáról és az az évi kiemelt Kárpát-medencei ifjúsági találkozóról egyeztettek – jövőre az IKE-fesztiválon, Szovátán várják majd a határon onnani és túli fiatalokat, hogy közösen dicsérjék Istenüket. Az ifjúsági munka közös hajójáról most jelképesen mindenki a saját csónakjában indul tovább, de november 2–4. között Piliscsabán folytatják majd a közös gondolkodást, reménység szerint kiegészült legénységgel.

Református Félóra

http://www.tebennedbiztunk.hu/?m=449

Református Félóra - 2011. január 5.

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Az új év első műsorában mindenkinek áldott, boldog új évet kívánok! Az új szó manapság egyébként is a közélet középpontjában van, szinte azonos azzal a szóval, hogy jó. Az újabb mindig jobb, susogják a fülünkbe... Új technikák, új rendszerek majd megoldanak lassan mindent. Persze az eszünkkel tudjuk, hogy ez nem igaz, de az ösztöneink meg a közszellem mégis lökdösnek bennünket ebben az új irányban. Mai műsorunkban sok oldalról szeretnénk körbejárni a mai kor újdonságait. Nem szeretném csupán a magam véleményét elmondani, aki eléggé tartózkodó vagyok a legújabb kor újdonságaival szemben. Lássunk mindjárt két példát arra, hogyan igyekeznek a világháló-adta lehetőségeket kihasználni az egyházban. Először a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség most induló világhálós ötletét, az "egykérdést" meséli el Bagdán Zsuzsa mikrofonjának Csákai István és Győri Máté.

Csákai István: A MEKDSZ egy mozaikszó, ami a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséget jelenti. Harmincegy egyetemen és főiskolán van jelenleg diákkör. Nekik szervezünk programokat: téli tábort, nyári tábort, vezetőképzőt. Most január elsejétől indult egy internet alapú kampány.
Bagdán Zsuzsa: Hogyan kell egy ilyen diákkört elképzelni?
Csákai István: Ez egy felekezetközi diákkör, ahol főleg bibliatanulmányozás folyik. Az egyetemisták nagyon szeretik az érveiket ütköztetni egymással. Így a Biblia jobb megismerése mellett sokat tanulnak egymástól is a viták során.
Bagdán Zsuzsa: Te már nem vagy gyakorló MEKDSZ-körös tag.
Csákai István: Én már munkatárs lettem. Viszont itt van mellettünk Máté, aki erről még élőben tud beszélni, hiszen még diák.
Győri Máté: Két kategóriába sorolnám az embereket. Bekerülhetnek a csoportba olyanok, akiknek van valamilyen vallásos háttere, vagy gyülekezetbe is járnak. És vannak olyan fiatalok, akik úgy találnak meg bennünket, hogy kérdéseik vannak és őszintén vallják, hogy nem hiszik, amit mi hiszünk, de adnak egy esélyt, hogy megismerjék a mi álláspontunkat. Mi nem torkoljuk le őket, ha feltesznek egy provokatív kérdést. Azt tapasztalom, hogy ha valaki őszinte, annak már közelebb van a szíve Istenhez, - még akkor is, ha nem hisz benne - mint az, aki képmutató és saját magát is becsapva, langyos vallásosságban éli az életét. A MEKDSZ célja az, hogy mindkét csoportot elérje. Kirázni az embereket a vallásos langyosságból és az őszinte, nem hívő embereknek alternatívát mutatni. Szerencsénk, hogy mi nem porszívót akarunk eladni, hanem adni akarunk, meg akarjuk osztani velük azt a pluszt, amit megkaphatunk Jézusban. Egy diákköri alkalom többféleképpen nézhet ki. Az Ige nem egy elavult dolog, hiába kétezer éves, még mindig ugyanúgy szól ma is. Az más kérdés, hogy a bibliafordítások miatt nem tűnik, olyan mainak. Nagyon fontos dolog, hogy ezt úgy adjuk át, hogy emészthető legyen, de a lényeg megmaradjon. A tartalomnak és a formának mindig egyensúlyban kell lennie, úgy, hogy a tartalom megmaradjon.
Bagdán Zsuzsa: Ahogy hallgattalak, az a falfirka jutott az eszembe, ami az "egykérdés" kampányotok kiindulópontja is, hogy "Jézus a válasz".
Győri Máté: Isten azért adott az egyetemistáknak ennyi kreativitást és ennyi klassz ötletet, hogy azt egymás elérésére is használhassuk. Rájöttünk, hogy az egyetemisták legnagyobb része az életének nagy százalékát az internet előtt tölti. Különösen vizsgaidőszakban. Így jött az ötlet, hogy akkor mi is használjuk az internetet! Ha beírjuk egy internetes keresőbe, hogy Isten, akkor több millió találat jelenik meg pár ezred másodperc alatt a gépünkön. Az emberek keresik Istent az interneten is, csak nem biztos, hogy jó helyre lyukadnak ki. Az az ötletünk támadt, hogy megpróbálunk belelátni egy istenkereső embernek a fejébe és így foglalkozunk velük. Ha megfigyeljük Jézusnak a munkásságát, azt láthatjuk, hogy Ő is rengetegszer kérdezett. Ezért arra gondoltunk, hogy legyünk mi is kérdező keresztyének és létrehoztunk egy honlapot egykerdes.hu címmel. Mi azt kérdezzük ezen a honlapon, hogy ha lehetne egy kérdésed Istenhez, mi lenne az? Nem arról szól ez az oldal, hogy az emberek felteszik a kérdést és mi nagyképűen válaszolunk. Hanem bibliailag megalapozottan szeretnénk rávezetni őket a válaszokra. S nem is az a célunk, hogy egzakt választ adjunk, hanem hogy visszakérdezzünk és elgondolkoztassuk a kérdezőket. Célzottan terjesztjük a honlap címét különböző fórumokon. Gondolkodtunk olyan gerillaakciókon is, hogy az egyetemek gépein beállítjuk kezdőlapnak az oldalt. Gyűlnek a kérdések, és ha már körülbelül tudjuk, hogy mire kíváncsiak az emberek, akkor egy teológiailag jól felkészült, de vallásos, sallangmentes, fiatalos formában, youtube-os videókon keresztül fogjuk a válaszokat megadni nekik, a Biblia alapján. Nem egy teológiai okfejtést akarunk lenyomni a torkukon.

Csákai István

Bagdán Zsuzsa: A honlap már él. Meddig lehet beküldeni ezeket a kérdéseket?
Csákai István: Február végéig várjuk a kérdéseket, de a honlap továbbra is működni fog. Március elején lesz egy háromnapos fesztivál, ahol a legtöbb szavazatot kapott kérdésekre válaszul lesz előadás és utána koncertek. Ezután, az érdeklődőkből szeretnénk csoportokat elindítani, hogy próbálják meg Istent jobban megismerni.
Bagdán Zsuzsa: Az "egykérdés" kampányban nincs benne az a mellékhangsúly, hogy most beszólhatok az Istennek?
Csákai István: Én nagyon remélem, hogy benne van.
Bagdán Zsuzsa: Miért?
Csákai István: Ha megnézzük, látjuk, hogy a Bibliában volt olyan, hogy haragudtak Istenre. Elég, ha Jónásra gondolunk. Ha tovább nézzük ezeket a történeteket, a haragvásokat mindig megbékélés követte.
Bagdán Zsuzsa: Neked mi lenne az egy kérdésed Istenhez?
Csákai István: Engem az foglalkoztat, hogy a nem hívő barátaimmal milyen viszonyban legyek?
Bagdán Zsuzsa: S mi a te kérdésed, Máté?
Győri Máté: Miért van az, hogy Isten nem ugyanúgy működik az életem minden egyes területén. Néha erősen és határozottan kijelenti magát, és azt, hogy mi a terve velem kapcsolatban. Más területen pedig hagyja, hogy küzdjek azzal, hogy rábízhassam magam és keressem, hogy mit akar. Részben tudom is a választ, de jó lenne Isten szájából hallani. Ennek az internetes kampánynak megvan az előnye és a hátránya is. A hátránya, hogy személyes beszélgetések kevésbé alakulhatnak ki. Viszont az az előnye, hogy az ember anonim maradhat. Igyekszünk lehetőséget biztosítani arra, hogy a személyes kérdések is megválaszolásra találhassanak.

http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1491/

Ki mit vár?

LV. évf. 1. sz. - 2011-01-02 - Bagdán Zsuzsanna

2010 vége a világi médiában a tehetségkutatók időszaka volt – az új év kezdetén viszont véleménykutatásra vállalkoztunk, hogy lássuk, mit gondolnak, várnak, remélnek az új esztendőtől mindazok, akik a református fiatalság közösségével és közügyeivel foglalatoskodnak.

Csákai István, Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ)

A MEKDSZ felekezetközi keresztyén diákszövetség. Harmincegy diákkörünk működik országszerte, őket támogatjuk egyre átfogóbb módon. Jövőre még nagyobb hangsúlyt fektetünk a vezetőkre és a köztünk tanuló külföldi diákokra. Téli táborunkat Egerben tartjuk (február 3–6). Főelőadónk Lindsay Brown, az IFES ex-főtitkára lesz, vezetése alatt közel ötven országban alakult diákmozgalom a közelmúltban. Megint kreatív, színes programra számíthatnak az érdeklődők. Célunk az e-generációval is megismertetni a örömhírt – saját kérdéseik alapján. Január 1-jén indul új programunk (egykerdes.hu), amely márciusban többnapos fesztiválban teljesedik ki. Szeptember elejére új típusú tábort tervezünk, ahol az apologetikán, mint eszközön keresztül mélyebben megismerkedhetünk saját hitünkkel és mélyebben megismerhetjük a körülöttünk lévő világot.

Kis Reni, Siba Balázs, Pusztai Timi – a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársai

Az Ifjúsági Iroda legnagyobb reménysége, hogy 2011-ben egy nagyon jó Csillagpontot szervezzünk. Szeretnénk, ha minden eddiginél több lelkes fiatal kapcsolódna be, hogy együtt valósítsuk meg a jövő évi találkozót. A másik fontos váradalmunk, hogy sikerül erősíteni a Kárpát-medencei szintű ifjúsági összefogást. Ez a vágyunk is összefügg a Csillagponttal, hiszen a találkozó keretében szeretnénk szervezni egy Kárpát-medencei szintű testvérifi-találkozót.
csillag.reformatus.hu

Vad Lilla, önkéntes-koordinátor, Magyar Református Szeretetszolgálat

Januárban az EL(Ő)HÍVÁS – Önkéntesek szerepe a közösségépítésben című konferenciával nyitjuk az évet, amellyel a célunk, hogy párbeszédnek, vitáknak, jó gyakorlatok bemutatásának adjunk teret az önkéntes témával kapcsolatban. Bízom benne, hogy sokaknak fontos lesz, hogy részt vegyenek ezen a két napon, átadják tapasztalataikat, és átvehető ötleteket, mintákat vigyenek haza gyülekezeteikbe, intézményeikbe. Nagy reményeket fűzök a Szeretethíd önkéntes napokhoz is, 2010-ben nyolcezren csatlakoztak a programhoz. Jó érzés megmutatni a világnak, hogy vagyunk, szolgálunk, egységes református magyarságként a Kárpát-medencében. 2011 májusában is számítunk gyülekezeteinkre, intézményeinkre, kicsikre és nagyokra, hogy közösen tapasztaljuk meg a segítségnyújtás – egyben felelősségvállalás – örömét.
www.jobbadni.hu

Pete Violetta, a Közös(s)Ég Magazin főszerkesztője

2011-től nem várok semmi különöset. Szimpla dátumok nem változtatják meg a világot, sem engem. Ellenben Istentől és magamtól várok dolgokat. Istentől útmutatást, bölcsességet és békét szeretnék. Magamtól pedig szorgalmat, kitartást és türelmet. Pályakezdőként esélytelen, de szeretnék többet lenni a családommal és sok közös élményt gyűjteni azokkal, akiket szeretek. Nagyon szeretnék rendszerességet tanulni, koncentráltabban végezni a munkámat, hogy a fennmaradó időben például el tudjak járni úszni.
www.kozos-eg.hu

Gyorgyovich Miklós, Ökumenikus Ifjúsági Iroda

Sokak szerint a fiatalok csak magukkal törődnek. Tapasztalatunk ettől élesen eltérő. 72 óra kompromisszum nélkül című akciónkban közel négyezer-ötszáz fiatal mutatta meg, milyen szívesen segít másokon. Az önkéntesség évétől a fiatalok nagymértékű személyiségformálódását, és ehhez az önkénteseket foglalkoztató szervezetek közti összefogást várjuk! Szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy az aktív társadalmi részvétel hivatalosan hangzó kifejezése mögött valójában micsoda lehetőségek állnak saját életük és környezetük jobbá tételéhez.
www.oki.hu

Katona Viktor, Soli Deo Gloria Református Diákszövetség

Istentől és magunktól várhatunk változást az Úr 2011. esztendejében is. A magunk részéről nem várni kell, hanem cselekedni. Így leginkább Isten áldását és építő szándékát várjuk az új évben, hiszen „ha az Úr nem építi a házat, akkor hiába dolgoznak azon annak építői” (Zsolt 127,1). Szervezeti szinten szeretnénk erősödni, látni a munkák gyümölcsét. Kívánjuk, hogy – nem csak szervezeti, de gyülekezeti és magas egyházi körökben is – egyre világosabban lássuk, hogyan lehet megszólítani a ma emberét.
sdg.org.hu

Marton Tamás, Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE)

Nagyon szeretném, ha 2011-ben beérhetne az a sok-sok tervezés, előkészület, amely az elmúlt időszakot jellemezte. Így most már egyre erősebben tudjunk koncentrálni a KIE célkitűzésére, vagyis hogy fiatalokon keresztül hirdessük az evangéliumot a fiataloknak. Bátorít ebben minket az ENSZ által meghatározott önkénteseknek szánt év is! Ennek köszönhetően is remélem, hogy több figyelmet tudunk fordítani a munkatársakra, és persze a munkatársak is egymásra. Emellett szeretném, ha minden munkatársunknak útravalóként tehetnénk bele a tarisznyájába, hogy a rosszat csak jóval lehet legyőzni! (Róm 12,21)
www.kie.hu

Dicsőítés MEKDSz-módra 2011.03.28

http://sofarportal.hu/hir/dicsoites-mekdsz-modra

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, az egyik legjelentősebb protestáns missziós közösség, minden februárban megrendezi a hagyományosan 400-500 főt befogadó Téli táborát Egerben, a határon innen és túlról érkező hívő hallgatók és szeniorok számára. A nagy volumenű eseményen a MEKDSz ernyő-szervezet, az egyetemeken, főiskolákon működő diákköreinek tagjait gyűjti össze, amely évről évre maradandó lelki élmény a táborozók életében.

A négy napos konferencián a reggeli és esti programot egy nagyobb zenés blokk kezdi meg, ami számomra azért különleges, mert protestáns berkekben ennyi emberrel közösen ritkán nyílik lehetőségem együtt imádni az Urat! Többek között, pedig az egyik első és nagyon meghatározó emlékemet is itt szereztem a dicsőítésről, amiért máig hálás vagyok és talán sikerül valamit átadnom belőle.

Mint, ahogy a legtöbb keresztyén rendezvénynek, az egri Téli tábornak is és benne a zenének van egy sajátos arculata. A korábbi évek dicsőítő gyakorlatát három szóval tudnám jellemezni: mélység, erő, profizmus. Egy jól összeszokott szolgáló csapat tért vissza minden évben, gyakran hivatásos zenészekkel. Pontosan tudták hogyan teremtsenek áhitatos hangulatot, és mivel szólítsák meg személyesen ennek a rengeteg hívő fiatalnak a szívét. Közben ők maguk is átélték a csodát, egyszóval az egész tökéletes és tiszteletet ébresztő volt.

Azonban mindenhol szükség van néha megújulásra és a MEKDSz-ben már február elején beköszöntött a tavasz! A bolognai rendszer, meg egyszerűen az idő itt is megtette hatását. A régi magból apukák, anyukák, dolgozó felnőtt emberek lettek, a diákok körében, pedig nagyobb rotáció zajlik. Megjelent egy új generáció másfajta életritmussal, stílussal és zenei világgal, akik között mi páran veteránként már egy csöppet öregnek és UFO-nak érezzük magunkat!

Két éve nyáron kezdett szerveződni a jelenlegi huszonéves dicsőítő zenekar és egy eddig ismeretlen, egzotikus, frissítő illatot hoztak magukkal. A régebbi masszívabb, téliesebb színkompozíció után, a könnyedebb, világosabb árnyalatok is megjelenni látszanak általuk a palettán. Igaz, a mostani tagok is, fiatal koruk ellenére már nagy dicsőítő múlttal rendelkeznek, de más a felfogásuk. Inkább egy kedves, sok spontaneitást megengedő, amatőr csapatnak mutatják magukat, akik nagyon élvezik, amit csinálnak!

Idén legjobban azt a vidámságot és derűt szerettem bennük, amit magukból sugároztak és az alázatot, ahogy a reflektorfényt kezelték. Hiába játszott magas pulpituson a kilenc zenész, egy pillanatig sem éreztem, hogy felettem állnak. Sőt inkább olyan volt, mintha bármikor fölmehetnék közéjük örömzenélni, énekelni, hogy együtt szeressük Istent! Egyébként föl is szólítottak minket már az elején, hogy kapcsolódjunk be, ki-ki a maga helyén és végig tartották a kontaktust a „közönséggel”.

Bár a repertoárjuk még nem olyan széles, mint a régieknek, így a megszokott “Kívánságest” elmaradt, de tulajdonképpen nem is hiányzott. Helyette sokszor adtak ráadást és nagyon igényes, új szövegeket tanítottak nekünk a már ismert dallamokhoz. Minden alkalommal az első sorokba verekedtem magam és ott „táncoltam és tapsoltam” a többiekkel, majd jókedvűen ültem be a pihentetőbb áhitatokra. Persze azért a líraibb énekek sem maradhattak el, de azoknak is teljesen megvolt a maga helye.

A játékuk felidézte bennem, az első Sófár Konferenciámat, ahol tökéletesen megtapasztalhattam az Evangélium örömhírét a muzsikán keresztül! Képzeljétek el ugyanezt egy több százas, de ismerős tömeg részeként! Hihetetlen élmény és nem azért, mert a mennyiség számít… Valahogy a zenében a lelkeink, és a közös jó szándék összeadódik és Isten egészen kézzelfoghatóan megjelenik. Kívánom, hogy mindannyian átélhessük ezt minél többször, újra és újra, legközelebb az áprilisi Virrasztáson!

Detzky Panni