Reflap Téli Tábor beszámoló
http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/1468/
LV. évf. 8. sz. - 2011-02-20 - Feke György
„Rengeteg különböző ember, akiket mégis összeköt valami, talán a hit, meg Isten” – mesél benyomásairól egy elsőtáborozó lány – „mintha egy nagy család lennénk.” Február első hétvégéjén Egerben jártunk, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) szokásos téli táborában. A keresztyén ifjúsági konferencia témája idén „a görög meló” volt.
Tíz perce vártam már a peronon, mire begördült az Egerbe tartó gyors a füzesabonyi állomásra. Fázósan-morcosan szálltam fel a vonatra, de szinte azonnal átragadt rám a kocsiban uralkodó vidám hangulat. Egyetemisták közé kerültem, akik láthatóan nagyon szerették egymást. Ők voltak az első fecskék, akik megérkeztek a tábor helyszínére, hogy segítsenek a szervezőknek az előkészületekben.
A kéttucat keresztyén diákot négyszáz társuk követte, a vacsoránál már nagy sor kígyózott. Utána állva énekeltünk az Úristennek, így kezdődött a hivatalos program. Az igemagyarázatok és egyéni csendességek mellett a kiscsoportos beszélgetések alkották a konferencia törzsét. Csoporttársaim az ország különböző szegleteiből érkeztek: Csabi Jászberényből, Barbi Debrecenből, Évi Pécsről, többen Budapestről. Az utolsó napon egyikük megköszönte, hogy megnyíltunk egymásnak, valaki más pedig azért volt hálás, hogy történeteinkkel példát mutattunk és erőt adtunk neki a Krisztusban megélt élethez.
Mint csillagok a világban
„Egyensúlyban kell lenni az életnek és a szavaknak” – mondta a keresztyének hitvallásáról a főelőadó. Aki már volt MEKDSZ-táborban, az tudja, hogy minden évben más-más vendég prédikál egy-egy bibliai könyv alapján. Idén Lindsey Brown fogadta el a szervezők meghívását, aki az Apostolok cselekedeteiről (ahogy a szervezők elnevezték, „a görög melóról”) tanította hallgatóságát. A walesi teológus huszonnégy évig dolgozott a Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (IFES) munkatársaként, szívügyének tekinti, hogy a világ minden egyetemén terjedjen az evangélium.
A tábor szervezői elárulták, Lindsey azért választotta ezt a könyvet, mert szerinte sok a hasonlóság az első gyülekezetek és a ma létező keresztyén közösségek között. Krisztus tanítása ma is szembe megy a társadalom elveivel, s az örömhírnek éppúgy terjednie kell a nem keresztyének, mint a névleges gyülekezeti tagok között – vélekedett a főelőadó az evangelizációról.
„Ahogy az első gyülekezeteket, úgy a maiakat is jellemezheti a Szentlélek kiáradása, a radikális életvitel, a nagy öröm Krisztusban és az, hogy Isten a gyengéket használja” – foglalta össze a teológus az első nap témáját, másnap pedig Pál evangelizációjának motivációjáról, módszeréről és üzenetéről beszélt az apostol athéni prédikációja (ApCsel 17,16–34) alapján. A vasárnapi istentiszteleten arról esett szó, hogy az Atya bűnöket elfedő kegyelme az, ami bizonyságtételre indította Pált. Ebből a kegyelemből az következik, hogy „a mai tanítványoknak, így a keresztyén egyetemistáknak is csillagokként kell ragyogniuk a világban, hirdetve Uruk feltámadását.”
Krisztus egyetemes
Mindenki a színpadot leste, ahol az események zajlottak, az én figyelmemet mégis a technikus pult kötötte le. Mivel pont mögöttük ültem, jól láttam a srácokat. Ők azok, akik hangosítanak, kezelik a diavetítést, dolgoznak, míg a többiek Istenről tanulnak, szórakoznak, beszélgetnek.
„Az első táboromban, 2007-ben már leültettek a számítógép elé egy diákkörös társammal együtt, végig ketten kezeltük a projektorokat és a számítógépeket – mondja Morandini Kristóf, a technikus. Végzős az ELTE Természettudományi Karán, 2006 tavaszán jutott el az ottani diákkörbe, azóta minden táborban dolgozik.
„Sokszínű, Istent kereső és követő, szimpatikus közösség” – jellemzi a diákszövetséget az egyébként római katolikus vallású fiú. „Nagyon sokat adott a hitem tudatossá válásában először a diákköröm, majd a szélesebb MEKDSZ, például, hogy napi szinten is meg lehet élni a kapcsolatot Istennel. Mások felekezetéről is rengeteget tanultam itt, és azt, hogy lehet együtt dolgozni, mert ugyanaz a Megváltónk és közösek a céljaink. A diákszövetség eszköze az ökumenizmusnak, mert a különböző felekezetű fiatalok együttműködnek a misszióért, megismerik egymás felekezetét is.”
„Fészbúkosoknak fészbúkossá”
Moldvai táncház, kalandos városnézés, Café el Mondo – csak néhány a tábor kísérőrendezvényei közül, no meg a reggeli imák, esti dicsőítések, éjszakába nyúló beszélgetések. A feladatokkal tarkított városnézés közben találkoztam egy elsős református lánnyal, aki már vezető a diákkörében. Miközben az Érsekkertben a termálfürdő állatszobrai után kutattunk, megkértem, hasonlítsa össze az ifijét az egyetemi közösségével. „A diákkörben sokkal többen vagyunk, és idősebbek, de mindkét helyen ugyanaz a cél: közelebb kerülni Istenhez” – véli a pázmányos Babett. „A »forgatókönyv« is hasonló: ima, bibliaolvasás, dicséret, meg persze jókedv, szeretet, barátság.” Márciusban Egykérdés néven szervez a MEKDSZ evangelizációt, annak webes kampányáról (www.egykerdes.hu) így vélekedik: „Ha Pálék megragadtak minden eszközt, most nekünk is ezt kell tennünk, így az internetet is használjuk, hogy elérjük társainkat.”